Ajándék

Egyszer csak megjelenik az ajtódban és örökre megváltoztatja az életedet. Egész életedben tudtad, hogy valaki hiányzik belőle. Mindig is érezted az űrt és gyakran hasított beléd a hiánya, csak nem tudtad, hogy az övé. És mikor megtalál, lehet, hogy elsőre nem is örülsz. Lehet, hogy dühös vagy rá, mert fenekestül felforgat mindent. Mert Te nem pont így és nem pont most akartad. Aztán ha már itt van, eltervezed, hogy hogyan kapcsolódjatok, terveket szövögetsz és összeáll a fejedben a kép, de az Élet persze felülírja a terveidet. Jön és lerombol minden elképzelést, mindent körülötted és Téged is átformál. Hiszen ezért jött. Hogy változz általa - és hogy változzon általad.

És néha bizony próbára tesz. Brutális, kegyetlen és nagyon őszinte tükröt tart eléd. És néha eltávolodtok egymástól, mert elég. Mert túl sok. Mert azt hiszed, hogy bánt - holott csak azt akarja, hogy a legjobbat hozd ki magadból. És mikor elmegy, hiányzik. Nagyon. Olyan érzés, mintha kitéptek volna a szívedből egy darabot. Nem érted, miért kell elengedned és miért akar menni, mikor végre megtaláltátok egymást. Ő vajon nem érzi? Aztán visszajön. Újra és újra. Néha rövidebb, néha nagyon hosszú idő után. Mert igen, ugyanazt érzi, amit Te. Lehet, hogy nem tudja megfogalmazni, ki vagy az életében, de valami mégis hajtja hozzád.

És egy idő után megtanulod, hogy mindegy, hogy ott van Veled vagy sem, mert nem veszítheted el soha többé már. Elsőre is tudta, hol kell keresnie, pedig egy másik világban beszéltétek "csak" meg. Mégis, olyan erősen vágyta a találkozást, hogy Rád talált. Láthatatlan szálakkal össze vagytok kötve egymással és ezek a szálak eltéphetetlenek. És nincs jelentősége, hogy itt vagy egy másik életben találkoztok újra, mert a lelkeitek örökre össze vannak kapcsolva. És azt is tudod, hogy hiába megy el, vissza fog jönni, mert dolgotok van egymással. És most már megingathatatlan a bizalmad, hiszel magadban és hiszel a Mindenségben és hiszel benne is. Mert tényleg mindegy, hogy Veled van-e vagy sem. Neked türelmet kellett tanulnod és feltétel nélkül szeretni. Akkor is, ha ott van és akkor is, ha nincs. Akkor is, ha nem tudod, miről szól ez az egész. Csak tudni, hogy van, bízni, hogy az Univerzum jobban tudja és megelégedni ezzel. Nem elvárni és nem tervezni. Mert a tervezetlen élet rejti magában a csodákat. 

És megtanulod nélküle is jól élni az életed. Már értékelsz minden pillanatot, nem akarod tudni a hogyant és a miértet és nem akarsz már irányítani sem. Elfogadod, hogy az Élet irányít - és ekkor megérzed a kegyelmet.

De rájössz arra is, hogy van néhány kapcsolat az életben, amelyekért érdemes kockázatot vállalni, mert ők azok, akik szebbé teszik az életed. És már ki mersz lépni a falaid mögül, félreteszed a keménységed, elengeded a félelmeidet, kinyílsz és hagyod, hogy legyen, ahogy lehet. Kockáztatsz és vállalod a BÁRMIT. Mert tudnia kell, hogy fontos neked. És erre nem elég egy sms, egy e-mail vagy egy "sziamizu?" a facebook-on. Oda kell menni. Vállalni mindent és feladni önmagad. Kiugrani a burokból és élni a pillanatot, akármit is hoz. Mert igenis, az Élet kockázat.

A sínek eltávolodnak és egyszer majd újra összeérnek.
Én pedig szerelmes vagyok az egész Világba és azt érzem, hogy a Világ is szeret engem. A kegyelmébe fogadott és ringat az ölében. 
És most, mire a végére érek, tűzijáték kezdődött a Gundelben és pont idelátszik. Csak nekem:-) Mert az Élet ünnepel, ha élni mered.