Ha megfigyeled magad, rájössz, hogy életedben van 1-2 sarkalatos pont, amire koncentrálsz, azokban ott vagy teljes erőddel és figyelmeddel - és persze, ezek leginkább azok, amelyek nem működnek. A többi valahogy magától is megy, anélkül, hogy ráfeszülnél.
Rájöttem, hogy ha áthelyezem a fókuszt, akkor az, amiért eddig vért izzadtam, de nem működött, most szépen lassan pályára áll és magától elindul.
Amikor azon kattogtam, hogy "jajj, miért nincs pénzem?", akkor egyre inkább nem lett. Nagyon nehezen (évek kellettek hozzá), de el tudtam engedni a pénzzel kapcsolatos aggodalmaimat és elkezdtem élvezni az életet. Ma már időt, energiát és pénzt szentelek magamra. Nem foglalkozom azzal, mi lesz. Élem azt, ami van és kihozom belőle a legtöbbet. És ettől működik.
Hétvégén kifestettük Milán szobáját. Egy hónapja még azon gondolkodtam, hogy fel kellene adni a pesti létet. Még ma is erre vágyom, de be kell látnom, ez a jövő. A jelenben azonban itt élek, ez van és ami zavar benne, meg kell változtatnom, hogy igazán jó legyen. Zavart, hogy koszos a fal, meg repedezik, így hát gondoltunk egyet és kifestettük (a 42 fokban). Kipakoltunk, selejteztünk rendet raktunk - jó móka volt.
A glettelési technikámon még van mit csiszolni, de ugyebár a jó pap is holtig tanul.
Most az előszoba jön, türkiz lesz, lazacszínű virágokkal. A vágyamat a balaton-felvidéki hegyoldalról pedig elengedtem és ha odaérek, majd az enyém lesz.
Ja és voltam egy rádióinterjún. (a 4. rész ma hallgató 17:20-kor és 20:20-kor a 92.1 Klasszik FM-en). Még tavaly novemberben szólt egy páciensem, hogy Gaják Petra készítene velem egy interjút a Kínai Nemzetközi Rádió számára a Reikiről. Ettől egyrészt nagyon boldog voltam és elmondtam fűnek-fának (az Ikrek aszcendensem...:-)), másrészt őrülten izgultam és kattogtam rajta - úristen, mit fogok majd mondani és jajj, biztos elrontom.
A két legrosszabb dolog, amit tehettem.
És ettől persze nem is történt semmi.
Aztán elengedtem. És néhány hete - mikor már kellően elfeledkeztem róla - Petra megkeresett és az interjú elkészült.
Minden megérkezik az életedbe, ha eljön az ideje.
No para. Legyél vele tisztában, mit szeretnél - aztán felejtsd el és éld az életed.
Lásd meg, hogy a világodban rengeteg csoda van azokon túl, amelyekre eddig koncentráltál. Azon túl amire eddig vágytál, de elérhetetlen volt számodra. Ne tulajdoníts semminek túlzott jelentőséget. Legyél érte hálás, de ne koncentrálj rá minden erőddel. Mert ha valamire görcsösen figyelsz, semmi mást nem veszel észre. Minden elveszíti a jelentőségét és elmész a csodák mellett.
Csüngünk egymáson - ugyanúgy, ahogyan a kis makik a mamájukon. Belekapaszkodunk a bundájába és minden lehetséges módon ráfonódunk, görcsösen kapaszkodva belé. A mama puha, meleg, biztonságos és megvéd minden veszélytől - ugyanakkor a mamán túl ott várna az Élet - ha végre le mernénk mászni...
Mert egy idő után le kell mászni róla. Ha a Mama jól végezte a dolgát, azaz megetetett, ha éhesek voltunk, betakart, ha fáztunk, elringatott, ha álmosak voltunk, nem egy kitalált menetrendhez, hanem a mi belső óránkhoz igazodott, akkor általa megtanultuk, hogyan legyünk biztonságban a világban. Ha azonban a biztonságérzetünk valamilyen okból sérült, akkor keresünk magunknak egy másik bundát, akin csüngeni lehet...
Az igazi szeretetkapcsolataimban nincsenek elvárások, nincs egymáson csüngés. Lehet, hogy csak félévente találkozunk, lehet, hogy napi kapcsolatban vagyunk egymással, de egy biztos: a kapcsolatot sosem terheli neheztelés és elvárás. Az öröm kedvéért vagyunk egymással és minden együtt töltött pillanatból kihozzuk a lehető legtöbbet. Ha nem ér rá a másik, nem baj, mert úgyis van ezer más dolgunk is, akkor éljük azt, ami éppen van.
Én nagyon rosszul viselem, ha valaki csüng rajtam. Megérzem, hárítok és bezárom magam, mert úgy érzem, a véremet szívják. (Mégis hálás vagyok nekik, mert már megint rá kellett jönnöm, hogy arra világítanak rá, hogy bizonyos helyzetekben én is ugyanígy viselkedem.) Ezekben a kapcsolatokban a félelem a legerősebb energia. Biztosan van benne szeretet is, de a félelem sajnos jóval erősebb...
És vajon mitől félünk...?
Igen, már megint megint az önszeretetnél tartunk... mert ha igazán szeretném magam, biztonságban érezném magam egyedül is. Nem vágnám a másik fejéhez, hogy nem hív fel, hogy nem tölt velem elég időt, éppen ezért nem is vagyok fontos neki és biztosan nem is szeret - ellentétben velem, mert én annyira jó és tökéletes vagyok és én bezzeg szeretem őt, hiszen mindig ott vagyok és mindent megteszek... Persze. Mert félek. Félek attól, hogy elveszítem. A teste melegét, a biztonságos burkot, azt a kicsit, amibe belekapaszkodom. Mert nem bízom benne és nem bízom magamban. Nem szeretem magam annyira, hogy elhiggyem, magától is itt van mellettem (meg abban sem, hogy nélküle is jó lenne).
Elfogadnám azt is, ha félévente találkoznánk csak (vagy soha többé) és közben élném az életem. Mert ha másokon csüngök, az tőlem is óriási energiákat von el. Mindenkit kikészít. Őt biztosan, de engem is. Én sem tudok igazán önmagam lenni, hiszen az energiám 90%-a arra folyik el, hogy azon bosszankodom, hogy miért nem vagyok fontos. Ahelyett, hogy olyan dolgokat tennék, amelyek jók nekem.
Vágd el a szálakat. Tépj le magadról minden olyan köteléket, amely a félelemre alapul. Hagyd abba a mártírjátszmát és ha idáig rátoltad a párodra, a barátaidra, a gyerekedre, a bárkire az elvárásaidat, fejezd be. Ha idáig mindig Te voltál az, aki kapcsolódott, most ne keresd őket. Ne tegyél semmit, csak éld az életed és figyeld meg, mi történik - benned és a kapcsolataidban. Legyen hited és szeresd magad. És ez a tapasztalás is majd elvezet valahová. Levonod a tanulságokat és már megint egy kicsit közelebb kerülsz önmagadhoz.
Ha lebontod a félelmet a kapcsolataidból, lehet, hogy elveszíted őket, mert csak a félelem éltette őket - de az is lehet, hogy megtapasztalod majd az igaz szeretetet. Merj máshogy működni, mert az Életben éppen az az izgalmas, hogy egy-egy döntésünk után nem tudjuk, mi fog történni.
Gyere ki a komfortzónádból azáltal, hogy ismeretlen területre mersz lépni. Úgy kommunikálj, ahogyan idáig nem, tegyél meg valamit, amit idáig nem mertél. Mert ha átlépsz az önmagad építette korlátokon, a félelmeiden, akkor kezdődik el számodra az igazi Élet.
Minden kapcsolódásodban saját magaddal találkozol, mindenkiben Te tükröződsz vissza. Bármi is zavar másokban, az valójában ott van Benned, bármennyire is fájdalmas. És mindez csakis azért van, hogy megismerd önmagad, hogy fejlődj és hogy azzá válj, akivé válnod kell.
Én azt mondom, menj bele mindenbe, amit felkínál az Élet. Csalódj ezerszer is, akkor is, ha nem "méltó" Hozzád, az, aki miatt fáj az Élet. Ugyanis nem találkozhatsz olyannal, aki nem méltó Hozzád. Csakis az jöhet Veled szembe, aki Te magad vagy. Jön ő ezerszer, vagy jön ezer másik, aki ugyanazt tolja az arcodba, míg meg nem érted végre. Ha igazán szeretnéd magad, nem találkoznál már olyanokkal, akik nem méltók Hozzád, hiszen ennek nincs is semmi értelme... mert Neked vannak olyan tulajdonságaid és játszmáid, amelyek már nem méltók Hozzád. Nem a világot kell megváltoztatnod, hanem ha azt szeretnéd, hogy változzon a világod, Neked kell megváltoznod.
És a változás lényege, hogy mindig azt teszed, amit belülről érzel. Ne akarj megfelelni, ne tuszkold vissza az érzéseidet, mindig mondd ki, ami fáj és ne rágódj tovább a problémákon. Fejezd ki mindig az érzéseidet. És lehet, hogy a többieknek ez nem tetszik majd. Lehet, hogy soha többé nem állnak Veled szóba, mert már nem vagy cuki és aranyos, nem vagy bábu, akit formálni lehet és aki mindig bólogat arra, amit mások mondanak. Felnőttél. És ha nem mutatod meg, ki vagy, esélyt sem adsz, hogy megismerjenek és önmagadért szeressenek mások.
Lehet, hogy most az okoz majd fájdalmat, hogy Te bántasz. Lehet, hogy nem is lesz igazad és csak azért kell kimondanod, összetörnöd a tányérokat és rávágnod az ajtót, hogy megismerd önmagad. De mégsem tehetsz már mást. És ha végre lépsz, ha végre kommunikálsz, megláthatod az árnyoldalaidat is. Mert hiába zártad be őket, ott voltak és a szemedbe nevettek. De most már tudod, hogy mit kell megváltoztatnod, mit kell elengedned ahhoz, hogy közelebb kerülhess magadhoz és másokhoz. Meglátod, hogy nem is a másik a hibás, mert az, ami benne zavart, Te vagy.
És innen már nincs visszaút. Ez fájdalmas és igen, rámehetnek a kapcsolataid - azok is, amelyeket a legfontosabbnak hittél. De már úgyis tudod, hogy akinek helye van az életedben, bármit teszel, ott is marad - és fordítva. Akinek nincs helye, akármennyire is meg akarsz neki felelni, úgyis el fog menni, nem tehetsz ellene semmit.
És ha ez valóban így van, akkor miért is ne lehetnél igazán önmagad? Törd össze a tükröt, ismerd meg azt, Aki Valójában Vagy és engedd meg, hogy a törött tükörcserepeken túl felcsillanjon a Másik.
