Cím nélkül

fotó: Pinterest

Be kell ismerjem, hogy néha olyan messze vagyok a feltétel nélküli szeretettől, mint Makó Jeruzsálemtől. Vagy inkább a Zöld-foki-szigetektől.

Azért fejlődöm, na. De még mindig van hová.

Akik az életemben vannak, fontosak nekem és jó, hogy benne vannak. Vannak, akik különösen. Aztán mindent megteszek, hogy elrontsam (nyilván tudat alatt, mert igazából nem így akarom...), de így legalább megtapasztalhatom a hiányt, a fájdalmat és azt, hogy legyőzzem a konokságom. Mert igen, konok vagyok, csökönyös és nagyon nehéz bocsánatot kérnem. 

Orsival például majdnem egy évig nem beszéltünk. És most ezerszer jobb a kapcsolatunk, mint valaha volt. Mert felül tudtunk emelkedni saját magunkon, nem akartuk elveszíteni azt, ami fontos - és odaértünk egymáshoz.

Mert semmi nem alakul véletlenül. Mi magunk alakítjuk így - azért, mert szükség van a távollétekre, amelyekben megérünk és megtanuljuk értékelni egymást. 

Egy kapcsolatért, ami fontos nekünk, nagyon sokat kell tenni. Folyamatos munkát igényel, mert semmi nem működik magától - mi vagyunk azok, akik működtetjük: jól vagy rosszul. És azt hiszem, a legfontosabb mindig őszintén játszani és kimondani, hogy fontos. És hogy jó. Meg azt is, ha éppen nem az. Mert ha el mered mondani, ami nem jó, attól lesz képes átalakulni és igazán olyanná válni, amilyennek szeretnéd.

Ha változást akarsz - változz meg

 fotó: Pinterest

Amikor elindulsz a feltétel nélküli szeretet útján, akkor az Élet kéretlenül is hozza majd a tanítómestereket. Először minden rózsaszín ködbe burkolózik, aztán tisztul a kép.
Azt hiszed, behúztak a csőbe, a "beetetési időszak" letelte után a másikról lehull az álarc - vagy csak te láttál valamit, amit látni akartál, azért, hogy mégis itt maradj, mert a leckét meg kell tanulni. Már látod, milyen az "igazi arca" és nem értesz semmit. Legfőképpen azt nem, hogy hogyan kerültél egyáltalán ide?!  Aztán előbb-utóbb vagy elmenekülsz, mert úgy érzed, nem bírsz el ennyi fájdalmat vagy pedig maradsz és csendben sajnálod magad. És újra és újra felteszed a kérdést, hogy miért nem lehet a másik olyan, amilyennek Te szeretnéd? 
Jó lenne őt a saját képedre formálni, de sajnos ő nem az, akit bármivé is formálni lehetne. És ez így van jól.

Mivel mert egymás mellett vagytok, valószínűleg éppen egymásra van szükségetek. Persze, könnyebb kiugrani és keresni valaki mást, de ugyanolyat kapsz majd, semmivel sem jobbat. Mert ő csak azt nagyítja fel, ami Benned van - sajnos bármennyire is fáj, de ez az igazság. Így hát a boldogság az önmagadon való kőkemény munka után vár Rád.

A minta kapcsolatról kapcsolatra képes ismétlődni mindaddig, amíg fel nem fogod végre, hogy már megint csak Te lehetsz az, aki változtat - saját magán. Ha valami nem tetszik a másikban, dolgozz önmagadon.

Ha megtanulod elfogadni önmagad, abból az is következik, hogy mindenki mást is elfogadsz. És ha megtanultad szeretni magad, ő sem tart már eléd olyan tükröket, amelyek azt "bizonyítják", hogy értéktelen vagy. Hogy nem vagy elég szép, okos és te ezt úgysem tudhatod.

Ahogy benned felébred az önszeretet, felébred benne is, hiszen hatással vagytok egymásra. Ahogyan Te nyílsz, úgy nyílik ki ő is. Mert ha agresszív és szeretetlen emberrel találkozol, biztos lehetsz benne, hogy egy érzékeny lélekkel van dolgod. Belül egy sérült kismadár - csak felépített egy vastag és átjárhatatlan falat maga köré - mert már nem bírna el több bántást. És majd bánt ő - mert ezzel eltereli önmagáról a figyelmet.

Amíg csak magadat sajnálod, addig semmi nem fog történni...  Ha azonban elég szeretet és türelem van benned - és igazán LÁTOD MÁR ŐT, akkor át tudod transzformálni a kapcsolatot - magadat és őt is. De ahhoz, hogy őt meglásd, előbb magadat kell végre látnod. Őszintén, álarcok nélkül. Nem lesz könnyű. Hagynod kell, hogy felszínre törjenek a fájdalmak és a rég elfeledett sebek, amelyekkel nem akartál szembesülni. Igen, fájni fog és igen, hosszú ideig fog tartani, de mégis csinálnod kell - hiszen így lehetsz csak boldog végre.

És végső soron... az igazi szeretet nem vár el semmit. A szeretet csak van, nem lehet korlátok közé szorítani, nem lehet bezárni sem. Szabadon kell áramolnia, szállnia, mint a madaraknak az égen. Nincs olyan, hogy bezzeg én feltétel nélkül szeretek, a másik meg nem. Egyformák vagytok. Tanuld meg és Veled ő is megtanulja majd. És ezen a ponton már egyedül is boldog leszel. És ettől lesz nagyon szép - olyan, amilyennek mindig is szeretted volna. Mert már mindegy.

Könnyű-e szeretni...?

 fotó: Pinterest

Van, akit egészen egyszerű. Azzal, aki mindig kedves, esetleg hízeleg is és éppen olyannak mutatkozik, ahogyan az Neked jó, könnyű dolgod van. Megfelel az elképzeléseidnek, sosem konfrontálódik és nem világít rá a hibáidra. Mindent megtesz, csak szeresd.

Ám az igazán nagy kihívás azt szeretni, akiben első látásra nincsen semmi szerethető. Aki bezárkózott. Aki minden érintésedre megfeszül, mint egy ugrásra kész párduc - mert a rengeteg lelki vagy fizikai bántalmazás azt tanította meg neki, hogy az élet veszélyes és minden pillanatban bármi megtörténhet. 
Lehet, hogy folyton veszekszik Veled, lehet, hogy borzasztó vele együtt élni, de mellette fogod megtanulni azt, milyen a feltétel nélküli szeretet. Mert nem várhatsz tőle semmit. 

Mégis neki van leginkább szüksége arra, hogy mellette legyél, még akkor is, ha úgy tűnik, elmar magától. Az egész játékot csak azért találta ki, hogy ne sérüljön. Ha van türelmed, egy csillogó gyémántot találhatsz az álarc mögött. Mert valójában a mélyben rengeteg szeretet van benne. Csak fél még megmutatni.

Ha ki akarod nyitni, ha közel akarsz férkőzni hozzá és a lelkében vájkálni - nem fog menni. A csigát sem lehet a szarvánál fogva kirángatni a házából. Oda kell ülni elé és ki kell énekelni. Rengeteg türelemre és szeretetre lesz szükséged. 

(Tudod, a Kis Herceg esete a rózsával... ) 

És egyszer majd előbújik. Lehet, hogy először nagy örömödben mindent elrontasz és úgy viselkedsz, mint egy elefánt a porcelánboltban. De ebből is tanulsz. Lehet, hogy újra visszahúzódik, de hidd el, ha elég türelem és szeretet van Benned, előjön ismét. Egyre többször és egyre hosszabb időre bukkan majd elő. Előbb-utóbb megcsillan a mosoly az arcán és elkezd majd bízni Benned. De csakis akkor, ha nem akarsz tőle semmit. Ha nincs elvárásod és nincs semmilyen mögöttes szándékod. Ha semmi másod nincs, csak a Szeretet.

Nektarinos-szedres lepény

Ünnepi torta, tegnapról - bár tortaügyben nálam minden nap ünnep van:-)

Hozzávalók egy 12 cm-es formához:
Alap:
- 1 csésze natúr mogyoró - optimális esetben 12 órára beáztatva, leszárítva
- 1/2 nektarin
- 4 szem áztatott datolya
A mogyorót kávédarálón megőrlöm, majd a datolyával és a nektarinnal összeturmixolom és egy tortaforma aljába belenyomkodom. Ha kibélelem folpackkal a formát, akkor majd szépen ki tudom emelni belőle.
Ezután egy nektarint felszeletelek és szépen elrendezem rajta.

Gyümölcsös réteg:
- 4 db nektarin
- 4 ek. kókuszolaj
- 1 ek. kókuszliszt
- 1 csésze mogyoró
- 1 ek. útifűmaghéj
- ízlés szerint méz - nekem 1 ek.
A mogyorót kávédarálón megőrlöm, majd a többi hozzávalóval krémesre turmixolom és rásimítom a nektarinnal díszített alapra. Ha túl híg a massza, akkor útifűmaghéjjal vagy kókuszliszttel még lehet sűríteni.
Ezután a hűtőbe teszem dermedni 1-2 órára, majd szederszemekkel és szeletelt mogyoróval díszítem. 

Adj esélyt magadnak!

fotó: Pinterest

Képtelenek vagyunk kompromisszumot kötni. Magasra tettük a mércét és válogatósak lettünk. Fenn hordjuk az orrunkat és nem engedünk be akárkit. Gyakorlatilag senkit nem engedünk közel magunkhoz.

Hiszen elképzeltük az IGAZIT, rengeteget ábrándoztunk róla, hosszú listánk van arról, milyen tulajdonságokkal és külső jegyekkel kell majd rendelkeznie - és milyenekkel semmiképpen sem. És persze nekünk ne is kelljen tenni semmit, jöjjön el értünk az aranyszínű paripáján, hozza a fele királyságát is, aztán majd boldogan élünk, míg meg nem halunk. Aki nem üti meg a mércét, szóra sem méltatjuk.

De lehet, hogy azért támasztunk olyan elvárásokat, amelyeket senki nem tud megugrani, mert halálosan félünk. Hogy valóban megjelenik és igazán boldogok lehetnénk.

Megteremtettük a saját életünket, egy biztonságos burkot, amelyben egészen jól elvagyunk, de legalábbis nem sérülünk. Mert ha merünk szeretni, az néha fáj is. Az idő meg telik, mi pedig egyre savanyúbbak leszünk. Falakat húzunk magunk köré, jó magas, áthatolhatatlan falakat - biztos, ami biztos. Nehogy át tudja ugrani valaki.
Aztán néha megjelenik ez-az, lehet, hogy nem királyfik, "csak" szegénylegények, akikről persze sziklaszilárdan tudjuk, hogy nem lehetnek igazik - és esélyt sem adunk nekik, hogy királyfivá válhassanak. Van hosszú listánk és kifogásaink is arról, hogy miért nem. 

Azonban az a helyzet, hogy mindenki, aki megjelenik az életedben, az adott pillanatban az igazi számodra. 

Ha szeretnéd, hogy megjelenjen az életedben az, akit elképzeltél magadnak, alkudj meg bátran. Merj kompromisszumot kötni és ne érezd magad rosszul miatta. Nem kell hozzámenni feleségül, nem kell tervezni vele a jövődet. Legyél mindig csak a pillanatban és menj bele a bármibe. Hagyd, hogy kinyisson és ledöntse a falaidat. És legyél vele tisztában, hogy ilyenkor nem messzebb kerülsz a vágyaidtól - hanem éppen ellenkezőleg, elindulsz feléjük.


Aztán majd jön Ő is - lehet, hogy olyan lesz, amilyennek elképzelted, lehet, hogy egész más, de hidd el, fel fogod ismerni. De Hozzá a pillanatnyi igazikon át vezet az út. Általuk leszel készen.

Adj esélyt magadnak.

Hiába emlékszel

Emlékszel. Képeket látsz, hallod az angyalokat, érzel vagy egyszerűen csak tudsz. Tudod, hogy miért lépett be az életedbe és azt is, mi fog történni és miért találkoztatok. Néha utálod az egészet, mert van benned egy belső kényszer, hogy kinyilatkoztasd az igazságod, de aztán szépen lassan rájössz, hogy semmi értelme. Mert az igazságnak és a belső bölcsességednek össze kell kapcsolódnia - és meg kell tanulnod épp csak annyit elmondani, amennyit befogadni képes a másik - vagy egyáltalán semmit sem mondani, hanem meghagyni a szabadságát és meghagyni annak a lehetőségét, hogy ő is emlékezzen.
Mert a másiknak is oda kell érnie. Hiába emlékszel, hiába tudod, ha ő nem tudja és nem érzi. El kell jutnia odáig, hogy megérezze.

Meg kell tanulnod, hogy hiába érted a miérteket, ne keress folyton spirituális magyarázatokat mindenre. Vonatkoztass el az emlékektől és élj.

Láttátok a Fogadom című filmet? Paige, a feleség agysérülést szenved, memóriazavara lesz és éppen csak a férjére, Leo-ra nem emlékszik (az utolsó öt évre - amely a legboldogabb volt az életében), minden másra igen. Leo hiába bizonygatja, hogy szerették egymást, hogy csodálatos kapcsolatban éltek és próbálja visszahelyezni őt a régi életükbe és bebizonyítani neki újra... Paige mégsem emlékszik. Hazaköltözik a szüleihez és a régi vőlegényére vágyik (mert az utolsó emléke szerint boldogok voltak együtt). Aztán elválnak. És Leo rájön, hogy nem tehet semmit. El kell engednie azt, akit a legjobban szeret, mert az érveivel és a saját emlékeivel semmire sem megy. A szeretetet nem lehet kierőszakolni.
És Paige végül visszatér hozzá. Saját magától. Nem emlékszik, de az életének eseményei, a tapasztalásai által mégis megszületik benne az érzés. Újra.

Engedd el.  

Mindegy, hogy hatással van az életedre - hagyd, hogy élje a magáét, hogy tapasztaljon, hogy szenvedjen vagy hogy boldog legyen egyedül. Te is éld a magadét és legyél benne boldog. Aztán majd alakul, ahogy alakul, de nem a jövő a lényeg, hanem az adott pillanat. A tapasztalás. Ezektől emlékszünk majd újra és a tetteink és döntéseink által jutunk el oda, ahol lennünk kell.

Fogadd el azt is, hogy az emberek abban a pillanatban hozzák meg életük döntéseit, amikor készen vannak rá - egy perccel sem előbb - és Te hiába tudod jobban, nem tudsz nekik segíteni. Mert ez az ő életük. Oda kell érniük, maguknak kell fellebbenteni a fátylat - mert a megfelelő pillanatban mindenki előtt felsejlik a bizonyosság.

Kókuszos-mandulás muffin málnazselével, szeretettel

Hoztam egy döntést. Elvégzek egy fotós tanfolyamot és veszek egy rendes fényképezőgépet, hogy ne kelljen mindig Dettit rángatnom és akár minden nap tudjak Nektek hozni valami finomságot. És miután meghoztam a döntésem, életem legjobb ételfotóit készítettem - persze a régi gépemmel. Mert benne volt minden szeretetem és az élet megmutatta, hogy igen, ez egy jó út. Ilyen egyszerű. 

Orsi barátnőm óriási igazsága:
"Csak bele kell tenni a szeretetünket valamibe vagy valakibe, és csodák történnek."

Vedd körül magad olyan dolgokkal, amelyekben ki tudod fejezni a szereteted. És fejezd ki a körülötted élőknek is, hogy fontosak Neked és szereted őket.

Persze ezer kifogásunk van arra, hogy miért ne tegyük. De elszalad az Élet. És ha elzárjuk magunkat a szeretettől - mert szeretni néha fáj... - akkor a boldogságtól is megfosztjuk magunkat. Pedig sosem maga a szeretet fáj... akkor kezd el fájni, ha elvárásaink lesznek. Ha nem fogadjuk el, hogy a másik éppen annyit ad, amennyit adni képes és nem vesszük észre a csodákat, amelyek ezerszám vesznek körül bennünket életünk minden percében.


A szeretetsüti hozzávalói:
- 1 csésze 12 órára beáztatott, héjától megszabadított mandula
- 1/2 csésze kókuszreszelék
- löttyentésnyi kókuszolaj
- ízlés szerint méz (nekem 1-1 teáskanálnyi)
- 1 csésze málna
- 1 tk. útifűmaghéj

A mandulát átmosom és összeturmixolom - annyi vízzel, amennyivel krémes állagú lesz. Ezután szűrőbe teszem és lecsepegtetem (és kapok egy kevés mandulatejet). Hozzáadom a kókuszreszeléket, a kókuszolajat és a mézet, majd egy muffinformába tömködöm (de nem teljesen - hagyok a málnazselének is helyet).
Ezután összetöröm a málnát, hozzáadom az útifűmaghéjat (ettől lesz zselés) és a mézet és jól elkeverem, majd adagolok belőle a kókuszos-mandulás réteg tetejére.
1 órára hűtőbe teszem, hogy dermedjen, majd kiborítom a formából. A tetejét is zselével díszítem és hagyok mártogatni is.
3 db muffinra elegendő.
Könnyű, nyári finomság, jó étvágyat!

Csokis szedertorta

fényképezte: Sarudi Detti

Egy jó estéhez nem kellenek nagy dolgok. A legjobb barátnő, egy pohár bor és tegnap például éppen ez a süti. Máskor meg másik:) Mert az életünk az apró örömöktől lesz teljes és boldog.

És ráadásul rendkívül egyszerű elkészíteni:
12 órára beáztatok, majd leszárítok 10 dkg mandulát, ezután 4-5 szem szintén áztatott datolyával összeturmixolom. A felét egy forma aljába nyomkodom (ha sütőpapírral vagy folpackkal kibélelem, akkor egyszerűen ki tudom emelni belőle.
A másik felét 1/2 csésze szederrel, 2-3 ek. kókuszliszttel, 2 ek. kókuszolajjal összekeverem. Ha nem elég édes, turmixolok még hozzá 1-2 szem áztatott datolyát. Közben gőz fölött kakaóvajat olvasztok (kb. 1 evőkanálnyit), majd ha felolvadt, hozzáadok 1 ek. jó minőségű cukrozatlan kakaóport és 1-2 ek. kókuszolajat. Az olvadt massza felét belecsorgatom a mandulás masszába, ha még igénylem, teszek hozzá kakaóport és újra összeturmixolom. Ezután beleforgatok 1/2 csésze szedret és rásimítom az alapra.
A maradék csokimasszához hozzáadok néhány szem villával összetört szedret és rákenem a tortára, majd szederszemekkel díszítem. 1-2 óra hűtés után tálalom.
A hozzávalók egy 11 cm-es tortaformához elegendőek.