Boldog világvégét!

 

Ültem tegnap délelőtt a buszon és néztem a várost. Miközben ő lassan, kicsit köhécselve kapaszkodott fel a Normafára, én figyeltem az embereket és a néhol elővillanó panorámát... És azon gondolkodtam, hogy vajon elpusztít-e az Isten valamit, ami ennyire szép. Persze tudom, hogy a világ örök körforgásban van, ami megteremtetik, az el is pusztul és ez így van jól. De azt hiszem, most nem erről van szó. Lehet, hogy ez az egész világvégésdi csak azért van, hogy megértsük végre minden Karácsony üzenetét: ahelyett, hogy felesleges dolgokra pazaroljuk az időnket, legyünk végre örömben és szeretetben azokkal, akik a legfontosabbak az életünkben.

 

De mi lenne, ha eljátszanánk a gondolattal, hogy tényleg világvége lesz 21-én? Mi lenne, ha úgy élnénk életünk minden napját, mintha az utolsó napunk lenne? Mi lenne, ha olyan szeretettel fordulnánk egymás felé, mintha soha többé nem találkoznánk? Sokszor csak akkor döbbenünk rá, a körülöttünk lévő emberek mennyit érnek számunkra, amikor megérint az elmúlás szele. Akkor felül tudunk kerekedni a sérelmeinken, olyankor már nem számít, milyen apróság miatt nem beszélünk évek óta és ki volt az, aki megbántotta a másikat... mert fontos nekünk és képesek vagyunk érte túllépni önmagunkon.

Nem vagyunk őszinték egymással. Azokkal sem, akik a legközelebb állnak hozzánk. Nem mondjuk ki, amit érzünk, nem fejezzük ki a hálánkat, a szeretetünket és nem ismerjük el egymást. Hárítunk és halogatunk, az Élet pedig elmegy mellettünk. És a pillanat elszalad, a ki nem mondott mondatok és el nem ismert érzések hatására elkezdjük nem érteni egymást, a Szeretet pedig csalódássá és keserűséggé válik.

Ha nem látnánk egymást soha többé, mi lenne, amit egész életedben sajnálnál, hogy nem mondtál ki? Először nagyon nehéz... de ha egyszer elkezded, rájössz, hogy nem érdemes máshogy élni. 

 

És ne tékozold el a kegyelmet (az adottságodat), amit kaptál. Ne halogass tovább, ne keress kifogásokat, valósítsd meg MA azt, Aki Valójában Vagy. A Lelked tudja, mit kell beteljesítened, hová kell eljutnod és vezet az Úton. Küldi a jeleket, Te pedig rálegyintesz: “á, úgysem fog sikerülni, nem vagyok elég ügyes, okos, tehetséges hozzá...” A vágyak, amik megszületnek bennünk, a mieink. Benne vannak az élettervünkben. Ne ábrándozz róluk, hanem helyezd őket a jelenbe és kezdd el megvalósítani őket még ma. Minden út egyetlen lépéssel kezdődik. Ha minden nap teszel valami apróságot azért, hogy fejleszd a adottságaidat, hogy beteljesítsd a vágyaidat, előbb-utóbb azt veszed észre, hogy szétfeszítetted a korlátaidat és megvalósult, amire vágytál.

Erről szól a világvége. Ahogyan eddig éltünk, úgy már nem lehet. Muszáj túllépni a korlátainkon, megvalósítani, amiért jöttünk és a legnagyobb szeretetben összekapcsolódni azokkal, akikkel együtt megyünk az Úton.

Aktív Szellemgyógyászat tanfolyam bemutatása

F. E. Eckard Strohm több, mint 30 évvel ezelőtt fejlesztette ki az általa "aktív szellemgyógyászatnak" nevezett energetikai gyógyító rendszert, mely az alkalmazás egyszerűségével és rendkívüli hatékonyságával tűnik ki. A tanuló így lépésről lépésre jut el oda, hogy gyors segítséget nyújthasson akut, konkrét problémák esetén és célzott támogatást nyújtson a gyógyulást elősegítve. A több lépcsőből álló rendszer fokozatai egymásra épülnek, egyre mélyebbre vezetve a tanulót a szellemgyógyászat rejtelmeibe. 
Sikeresen kombinálható más energetikai gyógymódokkal. Az AROLO-val összekapcsolva például a páciensnek két úton segíthetünk: egyfelől a szellemgyógyászat a tünetek gyors enyhülését vagy megszűnését szolgálja, másrészt az AROLO a tüneteket kiváltó okot szünteti meg. 

Aktív Szellemgyógyászat I.
A tanuló megismerkedik az Aktív Szellemgyógyászat történetével, alapjaival, lehetőségeivel és hatásmechanizmusával. A tanfolyamon szó van az egészség-betegség mélyebb, átfogóbb értelmezéséről, a pszichikai háttér jelzéseiről. Tisztázódnak olyan fontos ezoterikus fogalmak, amelyek az embereket egészségük és spirituális fejlődésük miatt érintik. Ilyenek például a csakrák, kundalini erő vagy a harmadik szem. Gyakorlás során a tanuló elsajátítja az Aktív Szellemgyógyászat diagnosztikai és energiaátviteli technikáit, melyekkel ezután hatékonyan kezelhet.
A tanfolyam ára: 9 000 Ft

Aktív Szellemgyógyászat II.
A tanuló megismeri az önkezelés lehetőségeit, technikáit; megtanulja, hogyan lehet távdiagnózist készíteni, és elsajátítja a távkezelés módszereit. Megtanulja, hogyan alkalmazhatja a színeket és a kristályokat a gyógyítási folyamat során.
A beavatással egy szellemi segítő kerül mellé, aki segítséget tud nyújtani a gyógyításnál, és aki ezután mindig mellette marad, hogy támogassa és utat mutasson neki elősegítve fejlődését. A szellemi segítők olyan elhunytak, akik beléptek a Fénybe és akik különös szituációkban, ill. tanulási folyamataik során az emberek mellett állnak.

Előfeltétel: Aktív Szellemgyógyászat I.
A tanfolyam ára: 9 000 Ft

Hála a szőnyegszövőknek

Nem győzök elég hálás lenni azoknak, akik szövik odaát a szálakat is és csodálom azt a hatalmas Erőt, ami életeken át újra összesodor minket és nem hagyja, hogy letérjünk az Útról, hogy ne találkozzunk össze, hogy ne teljesítsük be azt, amit vállaltunk egy-egy életre... mert ha nem így lenne, az Univerzum nem haladna előre. Így éppen mindig az történik, aminek történnie kell és el kell fogadni, hogy mi csak kis marionett-bábuk vagyunk (vagy ha úgy jobban tetszik, kis istenek, akik hiába akarnak Isten akaratával szembe menni, mivel Isten és isten EGY, így csak egy akarat létezik... nem lehet mást akarni és másfelé menni...). Egy nagy terv része vagyunk és semmi más dolgunk nincs, mit tenni a dolgunk. Azokkal, akik itt vannak körülöttünk, mert a tanulnivalóink egymásban vannak. És azáltal, hogy tesszük a dolgunk és kihozzuk önmagunkból, meg egymásból a legjobbat, emelkedünk mi magunk, meg a nagy Egész is.

Angyal Klub

December 13-án, csütörtökön 17 órától 20 óráig újra ANGYALMEDITÁCIÓ lesz nálam. 

Ha szeretnéd megtapasztalni az angyalok gyógyító energiáját, mindent átölelő szeretetét és látni vagy hallani az üzeneteiket, akkor szeretettel várlak!

Kérlek, részvételi szándékodat mindenképpen jelezd.

20/548-5397

szalai.barbara@upcmail.hu

Minden előttünk van

Az Univerzumnak van néhány alapvető törvénye, amelyek egyszerűen csak vannak. Nem lehet rajtuk változtatni és nem lehet őket kikerülni. Az egyik ilyen törvény az, hogy ha valamire vágysz, akkor minél inkább ráfeszülsz a vágyadra, minél görcsösebben akarod, annál távolabb kerül tőled. Ellenben ha eltávolodsz tőle, az elkezd közelíteni hozzád. Na persze tudom, ez annyira elcsépelt, már ezerszer leírták előttem... És hiába tűnik egyszerűnek, megvalósítani mégis szörnyen nehéz... Nem tudunk elvonatkoztatni a vágyunktól, ott élünk benne, mindig minden pillanatban szem előtt tartjuk - és nem értjük, miért nem sikerül megvalósítanunk azt, amit szeretnénk... 

Nekem sem ment sokáig. Értettem én, hogy távolodjak el, meg foglalkozzam mással, de képtelen voltam arra, hogy megvalósítsam. Mert én EZT AKAROM! De az, hogy nem ment, az, hogy nem működött így, az, hogy újra és újra anyagi mélypontra kerültem és szenvedtem különböző férfiak miatt, akikbe belehelyeztem a vágyaimat és akik mellett – ma már tudom – sosem lehettem volna boldog, mert nem volt meg bennem a harmónia és a boldogság, tőlük pedig hiába vártam – az így volt jó. Abban az életszakaszban nem voltam másra képes. Ezt is meg kellett tapasztalnom ahhoz, hogy tudjam, honnan hová tartok. 

Aztán egyszer csak jött egy megvilágosító pillanat. Amikor rájöttem arra, hogy a tanulnivalók előttem vannak. Hiába vágyom másra és hiába tolom bele az energiát, egyrészt az sem halad előre, másrészt pedig az Élet elmegy mellettem, így aztán életem hátralévő részében vágyhatok arra, ami mindig ott volt előttem, ám én elszalasztottam... és az elszalasztott pillanat sohasem tér vissza.

Tehát semmi mást nem kell tennem, mint azokkal a dolgokkal foglalkoznom, amelyek körülöttem vannak. Minden, amit meg kell tanulnom, ott van előttem, semmi más nem vesz körül... Így hát kihozom a legtöbbet abból, ami az életemben van. Ha például gyógyítok, akkor ott vagyok jelen. Élvezem a békét, a harmóniát és figyelem, mi történik. Bennem és Benned. Időnként rád pillantok és azt látom, hogy gyönyörű vagy. Eltűnnek a felhők az arcodról, minden ráncod kisimul, néha még mosolyogsz is. Tudom, hogy egy másik szférában jársz – egy olyan világban, ahol körülvesznek az angyalok, szeretettel átölelnek és meggyógyítják a Lelked. Arra az egy órára Te magad is angyallá válsz – legalábbis én annak látlak... Hálát adok minden alkalommal, hogy a részese lehetek ennek a Csodának. És ma már tudom: azt, hogy ezt megláthattam, csak az alázat hozhatta el. 

Csak akkor tudok bármit is megteremteni az életemben, ha egyrészt nem arra fordítom a figyelmem, amit szeretnék megteremteni, hanem azokra a dolgokra és emberekre, amelyek már itt és most az életem részei; másrészt ha minden, amit teszek, azt a legnagyobb szeretettel, odafordulással és alázattal teszem. Nem azért, mert pénzt kapok érte. Nem azért, mert bármit is elvárok érte.

Sokáig azt hittem, hogy az életemben az adás és elfogadás egyensúlya azért borult fel, mert bár adni tudok, de elfogadni nem. És az elfogadást kell erősítenem. Aztán rá kellett döbbennem arra, hogy igazán adni sem tudok. Minden itt kezdődik. Csak azt kapom vissza, amit kiárasztok a világba. Mindenemet odaadtam, de mindig volt mögötte valamiféle mártíromság és rosszul esett, ha nem viszonozták, amit adtam. Ám ma már tudom, hogy ha az ember igazán, tiszta szívvel, önzetlenül ad és minden szeretete ott van az adásban – akkor ez meghozza az egyensúlyt is. Ugyanis abban a pillanatban, amikor képessé válok arra, hogy ezt megvalósítsam, akkor azok a dolgok, amiket szeretnék, amikre vágytam (bár nem pont ugyanabban a formában, ahogyan én gondoltam, vagy számítottam rá, de éppen abban a formában, amire a leginkább szükségem van), elkezdenek beáramlani az életembe. Mert ha teljes odaadással, mindent átölelő szeretettel fordulok a jelen pillanat és életem minden szereplője felé, az kiéget belőlem minden fájdalmat, megnyitja a szívem és az isteni energiákat nem csak adni, hanem befogadni is képessé válok. Semmi mást nem kell tennem, mint életem minden percében őszinte szeretettel tovább adni azt, ami bennem van.

Aktuális tanfolyami időpontok

Reiki I.: 

november 24., szombat

december 15., szombat
Reiki II.: 

december 16., vasárnap

Angyal I. - Élet az angyalokkal:

december 02. vasárnap

december 03. hétfő 
Angyal I/B. - Angyalokkal az életünkben:
december 17-18., hétfő-kedd (9-től kb. 16 óráig) 

A tanfolyamok 9 órakor kezdődnek és kb. 18 óráig tartanak. Kényelmes ruhában gyere, enni- és innivalót kérlek, hozz magaddal.

Bejelentkezés:

telefonon: 20/548-5397

vagy e-mail-ben: szalai.barbara@upcmail.hu

Felelősek vagyunk a rózsáinkért...

“- Jó napot! – mondta a róka.

- Jó napot! – felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

- Itt vagyok az almafa alatt – mondta a hang.

- Ki vagy? – kérdezte a kis herceg. – Csinosnak csinos vagy...

- Én vagyok a róka.

- Gyere, játsszál velem – javasolta  kis herceg. – Olyan egyedül vagyok...

- Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.

- Ó, bocsánat! – mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: – Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?

- Te nem vagy idevalósi – mondta a róka. – Mit keresel itt?

- Az embereket keresem – mondta  kis herceg. – Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?

...

- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.

- Kapcsolatokat teremteni?

- Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

- Kezdem érteni – mondta a kis herceg. – Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...

- Lehet – mondta a róka. – Annyi minden megesik a Földön...

- Ó, ez nem a Földön volt – mondta a kis herceg.

A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.

- Egy másik bolygón?

- Igen.

- Vannak azon a bolygón vadászok?

- Nincsenek.

- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?

- Nincsenek.

- Semmi sem tökéletes – sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: – Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

   A róka elhallgatott és sokáig nézte a kis herceget.

- Légy szíves, szelídíts meg! – mondta.

- Kész örömest – mondta a kis herceg – , de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

- Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.

- Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

   Másnap visszajött a kis herceg.

- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. – Mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal, fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

- Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.

- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek. – mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól.

...

- Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

- Ó! – mondta a róka. – Sírnom kell majd.

- Te vagy a hibás – mondta a kis herceg. – Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

- Igaz, igaz – mondta a róka.

- Mégis sírni fogsz! – mondta a kis herceg.

- Igaz, igaz – mondta a róka.

- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

- De nyertem – mondta a róka. – A búza színe miatt. – Majd hozzáfűzte: – Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

   A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz – mondta nekik. – Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

   A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

   Azzal visszament a rókához.

- Isten veled – mondta.

- Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...”

Megtanultam, hogy a kapcsolatokért meg kell dolgozni. A titok, hogy oda kell adnom magam. Egészen. Megosztani mindenemet, amim van. Öntözni kell, búrát tenni rá és lepöckölni róla a hernyókat. (kivéve azt a kettőt-hármat a lepkék miatt...) 
Az, hogy milyen kapcsolataim vannak, csakis rajtam múlik. Nincs semmi a világomban, amit ne én magam tettem volna oda. 
Nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor hülye volt a szomszéd, idegesítő a férjem és elhagytak a barátaim. Ekkor még nem ment sem az adás, sem pedig az elfogadás. De nincs ezzel baj. Ezt is meg kell tapasztalni. Benne lenni, elsiratni és sajnálni magunkat. Néha egyedül kell lenni,mert csakis egyedül lehet transzformálódni. És amikor ezen túljutottam, egyre jobban lettem és képessé váltam arra, hogy megosszam magam, csodálatos emberek léptek be az életembe és kísérjük egymást ma is.
Hálás vagyok minden kapcsolatomért. Az utóbbi időszakom róluk szól. Rólunk. Hogy mennyire jó együtt. Mert ha én megteszek mindent, valahogyan minden, ami körülöttem van, elkezd jól működni. Jól lenni. Mert "a boldogságot csak az bírja el, aki szétosztja. A Fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle." 

Egy új kezdet

Régóta érzem, hogy írnom kell. Pár éve el is kezdtem egy könyvet, aztán úgy gondoltam, úgysem érdekelne senkit és kitöröltem az egészet. Szóval írni... jó, jó, de mégis mit írjak? Aztán ma reggel arra ébredtem, hogy itt van ez a blog. Ugyanis minden, amit meg kell tanulnunk és amivel dolgunk van az életben, az ott van az orrunk előtt - csak néha nem vesszük észre. Másfelé fordulunk, valami nagyobbat, szebbet, magasztosabbat szeretnénk (szép nagy gyógyközpontot, sőt, egy egész birtokot kecskékkel, hortenziákkal, meg úszómedencével, ja és persze egy férjjel, meg néhány újabb gyerekkel - amivel semmi gond, hiszen minden vágy, ami megszületik bennünk, valószínűleg a miénk, csak még nem most). Az éppen aktuális tanulnivaló mindig ott van előttünk - csak ki kell nyitni a szemünket és figyelni arra, hogy ne menjen el mellettünk az élet.

Egy nagyon kedves tanítványom mesélte, hogy egyik nap kiült az erkélyre és nézte a csillagokat. És egyszer csak észrevette, hogy azok pulzálnak, vibrálnak, ragyognak. " - Ezek mindig itt voltak és vajon mindig vibráltak? - kérdezte. Valószínűleg igen, hiszen a csillagok mégiscsak állandóbbak, mint mi:-) Akkor lehet, hogy én nem voltam itt? Hát ennyi. Meg kell érkezni. (És Évikém, köszi a tanítást:-))

Szóval a blog...Kicsit elhanyagoltam, ez igaz. De most megérkeztem. Leporoltam, újragondoltam, átalakítottam, bár ez még nem a végleges ruhája, de ez a letisztultabb forma már közelebb áll hozzám, mint az előző.
Úgy érzem, új korszak kezdődik az életemben. Még nem tudom, mi jön, de nem is ez a lényeg. Én csak teszem a dolgom és sodródom. 
És úgy döntöttem, ezentúl leírom azt, ami éppen aktuálisan bennem van. Végül is ez egy blog, erre való. Annyi érzés és gondolat kavarog bennem, szeretném Veled megosztani.  Remélem, tudok adni Neked valamit, egy mondatot, egy üzenetet, ami ott motoszkált benned, de nem tudtad megfogalmazni, mi az... vagy meg is fogalmaztad és egyszerűen csak örülsz neki, hogy Minden EGY és bennem ugyanaz van mint ami Benned. És kérlek,ha van kedved, Te is oszd meg velem a gondolataidat, az érzéseidet, esetleg azt, milyen tapasztalásaid, megéléseid vannak éppen MOST. Kapcsolódjunk össze és menjünk együtt tovább.

 

A sok évvel ezelőtt kezdődött útkeresésemről egy (de lehet, hogy több) könyvet is meg tudnék tölteni. Többször voltam nagyon mélyen és főnixként is szárnyaltam. Óriási terveket dédelgettem, sokszor csalódtam, sokat szenvedtem. Mégsem sajnálok egyetlen percet sem, mert a szenvedésnek is megvan a maga értelme – hiszen az ember a szenvedések által jut el az isteni harmóniához. Azt hittem, sokat vár tőlem az Élet. Azt hittem, nem tudok megfelelni a rám kiszabott Sorsnak, nem akartam cipelni a keresztemet, nem értettem a szenvedéseimet, nem láttam az összefüggéseket, nem tudtam, mit kellene másként csinálnom.

Aztán az utóbbi időben letisztult bennem minden. Valahogy a helyemre kerültem – mint egy puzzle utolsó darabja. Nem történt semmi különös. Csak elfogadtam azt, ami van. Önmagamat és a világomat. Belehelyezkedtem a jelenbe és minden pillanatot megélek a maga teljességében. Nem címkézem fel, nem értékelem, nem ítélem meg, csak megtapasztalom. Megélem. Aztán megyek tovább. Nem ragadok bele a múltba és nem gondolkodom a jövőn. Egyszerűen csak teszem a dolgom. És abban a percben, amikor már nem akarok semmit, hirtelen belém árad az Univerzum. Fantasztikus emberek, különleges élethelyzetek és csodálatos gyógyulások vesznek körül.

Minden nap hálát adok azokért az emberekért, akik az életemben vannak. Köszönöm Neked is, hogy találkoztunk. Köszönöm, hogy megmutathatom Neked a világom és köszönöm, hogy Te is tanítasz nekem valamit. 

A Reiki az én Utam és szeretném megosztani Veled, ha úgy érzed, a Tiéd is. Nem tudom megmondani, Téged hová vezet – mert a cél egyébként is maga az Út. Nekem megváltoztatta az életem. Átformált. Segített abban, hogy megtaláljam a békét és a harmóniát, hogy kinyíljak és hogy merjek hinni Önmagamban. Elvezetett a Lelkemhez. A Reiki és az Angyalok mellettem állnak és a segítségemre vannak abban, hogy megtaláljam, felfedezzem és megéljem azt, Aki Valójában Vagyok. És most, hogy az “Itt és Most”-ban élek, elkezdtem meghallani a lelkem. A lelkem szeretné kifejezni magát. Énekelni, táncolni és festeni szeretne. És az utóbbi időben lelkesen főz. Minden tevékenység, amelyben meg tudod élni a kreativitásod, amelyben bele tudsz helyezkedni a pillanatba és az alkotás örömére figyelsz csak – közelebb visz önmagadhoz.

Ez az Út nagyon messzire vezet, még én sem tudom, hová. De ma már élvezem minden percét. Ha van kedved, mehetünk együtt.

Szeretettel,

Barbi

Novemberi tanfolyami időpontok

Angyal I. - Élet az angyalokkal: 

november 17., szombat

Angyal I/B.: november 22-23., csütörtök-péntek

Reiki I.: november 24., szombat
Reiki II.: november 25., vasárnap 

A tanfolyamok 9 órakor kezdődnek és kb. 18 óráig tartanak. Kényelmes ruhában gyere, enni- és innivalót kérlek, hozz magaddal.

Bejelentkezés:

telefonon: 20/548-5397

vagy e-mail-ben: szalai.barbara@upcmail.hu

Angyal Klub

Kedveseim!

  November 26-án, hétfőn 17 órától 20 óráig ANGYALMEDITÁCIÓ lesz nálam, előtte-utána és a meditációk között pedig beszélgetés (érdemes máris gyűjteni a kérdéseidet).

Szeretettel várom az angyaltanfolyamot végzetteket, illetve az angyalvilág iránt érdeklődőket.

Kérlek, részvételi szándékodat mindenképpen jelezd.

20/548-5397

szalai.barbara@upcmail.hu

Angyal I/B - Angyalokkal az életünkben

Ezen a tanfolyamon megtapasztaljuk, hogy hogyan élhetünk a mindennapokban az angyalokkal. A két nap során különleges tapasztalatszerzés céljából több mint ötven angyal áll rendelkezésünkre. Az első huszonkét angyal meghatározott sorrendben való felvétele egészen különleges beavatáshoz vezet.

Az angyalokkal való munka során megtanuljuk a problémák megoldását, a blokkok feloldását, a félelmek és terhek elengedését, önértékelésünk erősítését és a kozmosszal való egység megtapasztalását.

A tanfolyam segítséget nyújt abban is, hogy megismerjük, elfogadjuk és szeressük önmagunkat, hiszen ezáltal válhatunk csak képessé arra, hogy szeretetünket másokkal is megosszuk.

Előfeltétel: Angyal I.
A tanfolyam ára: 9 900 Ft