Felelősséget vállalni

Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a felelősségvállalásban... Mindig felismerni, hol a határ, mi tartozik hozzánk és mi máshoz. Olyan dolgokért vállalunk felelősséget, amelyekért nem kellene, mert nem a mieink. Mindenki más csomagját visszük, éppen csak a sajátunkra nincs időnk és energiánk. Holott az életünkről csakis mi magunk döntünk. 

Mikor a férjemhez - akik akkor már nagyon beteg volt - eljött egy vak gyógyító és azt mondta, hogy nem fog hazudni - ebben a pillanatban nem tudja megmondani, hogy meggyógyul-e vagy elmegy - a lelke még bárhogyan dönthet. És a gyógyításon túl egy nagyon szigorú, speciális diétát javasolt neki, amit ő két napig volt képes betartani. Én azt hiszem, hogy ő ott és akkor meghozta a maga döntését. És ezzel nincs is semmi baj... mert mindenki maga dönt az életéről. És a döntéseink oda vezetnek minket, ahová a lelkünk valójában menni szeretne... Csak legyünk vele tisztában, hogy ez a mi döntésünk volt. Bennem már nincs rossz érzés, mert én döntöttem úgy, hogy mellette maradok és végigcsinálom, amit kell. Elmehettem volna, nem akkor, hanem már jóval korábban. Mégis maradtam.

És miután elment, megtanultam, hogy én csakis önmagamért és a fiamért vagyok felelős (őérte is még néhány évig, utána majd járja a maga Útját). Senki másért. Szenvedve tanultam és átéltem néhány mélypontot, de egyre világosabb volt az irány. Néha az kérdeztem a Sorstól, miért nem lehet, hogy jön valaki és majd jól eltart, én meg közben NŐ lehetek, majd főzök vacsorát, esetleg szülök még néhány gyereket és majd boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Miért kell nekem megküzdeni minden falat kenyérért, egyaránt élve a Férfi és a Nő szerepét?! Hol itt az igazság?! De rájöttem arra, hogy ez is beletartozik a felelősségvállalásba. Felvállalni önmagam - és a küldetésem: azt, hogy gyógyítok, hogy tanítok, hogy Utat és példát mutatok. Nem akarok már beállni senki mögé és átadni neki a felelősséget - hogy aztán majd néhány évtized múlva a fejére olvashassam, hogy miatta nem teljesültek be a vágyaim. A küldetésünket nekünk, nőknek is meg kell élnünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem mehetünk férjhez és nem szülhetünk gyerekeket... hiszen ez az egyik legcsodálatosabb küldetés... De már nem bújhatunk el a Férfi mögé.

Ugyanakkor azt is megtanultam, hogy arra sincs szükség, hogy én vállaljak felelősséget a Férfi helyett. Hogy én tartsam el őt, míg ő dédelgeti az álmait és majd egyszer talán megvalósítja önmagát. Nekem egyedül kellett megjárnom ezt az utat és azt hiszem, nem is lehet másképp. És még most sem vagyok készen és tudom, hogy ennél jóval több van bennem. De én küzdöttem meg egyedül azért, aki most vagyok és ezt senki sem veheti el tőlem. Ezáltal tudom értékelni és megbecsülni önmagam. A férjem akkor lett beteg, amikor sok év után, amíg dédelgette az álmát - de közben nem vállalt el olyan munkát, ami nem volt méltó a képességeihez és a tehetségéhez (tehát gyakorlatilag semmit) - végül tényleg beteljesült, amit szeretett volna, végül tényleg tréner lehetett, elismerték a tudását és megfelelően honorálták is. De dolgozott benne a sok-sok év lelkiismeret-furdalás (amit hatalmi játszmákkal leplezett) és a lelke mélyén úgy érezte, ez már nem is jár neki. Nem volt édes a győzelem íze, hiszen csak részben küzdött meg érte.

Meg kell értenünk, hogy hiába hibáztatjuk a férjünket, az anyósunkat, a szüleinket (a szomszédot, a gyereket, az időjárást, a kormányt...) vagy bárki mást azért, mert az életünk nem úgy alakul(t), ahogyan szeretnénk vagy szerettük volna. Bár nagyon fájdalmas, de bármi is történt és történik velünk, annak egyedül mi magunk vagyunk az oka. Mi teremtjük a körülményeinket, azért, hogy fejlődjünk és azért, hogy megtanuljunk valamit belőlük. Lehet, hogy éppen annyit, hogy legközelebb már ne így, hanem máshogyan csináljuk. 

Így hát a legfontosabb, hogy egyetlen kötelességünk és felelősségünk az, hogy beteljesítsük a küldetést, amiért születtünk és megvalósítsuk önmagunkat. Ez mindenkinek más és más, és csak a szívünk képes megsúgni, hogy számunkra merre van az irány. Hagyd, hogy a szíved vezessen, vállald fel a felelősséged az Életedért, legyen saját Utad és hozd ki magadból a lehető legjobbat!