fotó: Pinterest
Néha fel kell adni, össze kell omlani, elsiratni és elengedni mindent. Elfogadni, hogy mindent megtettél, sokkal többet is, mint kellett volna és ennél többre már nincs szükség. Elfogadni, hogy kis porszem vagy a Nagy Egészben és hogy nem Te irányítasz. Amíg mereven ragaszkodsz az elképzeléseidhez, addig nem tudod beengedni az életedbe a csodákat. Lehet, hogy éppen az a Tiéd, amit elképzeltél, de a görcsösség egyre távolabb sodor tőle... És mikor ezt megérted és elfogadod az isteni irányítást, elfogadod, hogy bárhogy is alakuljon az életed, az a lehető legjobb lesz; akkor megváltozik minden.
Mert amikor a torony összedől és a főnixmadár hamuvá ég, abban a pillanatban megszületik a Csoda. A teljes önfeladásban. Már ki mered mondani, hogy vége, hogy elég, hogy nem bírod tovább és nincs erőd folytatni. Nem tudod, mit hoz a holnap, de már nem akarsz a tegnapba kapaszkodni. Már nem akarod görcsösen, nem akarsz bizonyítani semmit, csak hagyod magad. Befogadod a történéseket a szívedbe és hagyod, hogy beléd áramoljon az Élet.
Az elengedés magában hordozza az új tavaszt. A Nap sugarai egyre hosszabb és hosszabb ideig melengetik a bimbókat, azok pedig ünneplőbe öltözve bontogatják szirmaikat. Megszületik valami új - a hosszú, hideg és zord tél után új ciklus kezdődik. De a télre szükség volt. Mert mindennek rendelt ideje van és minden halál magában hordozza az újjászületést. Ez az Élet rendje - nem létezhetnek egymás nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése