fotók: Pinterest
Te, kedves Ébredő Lélek, biztosan észrevetted, hogy hosszú távon már nem kapcsolódhatsz össze akárkivel. Ahogyan keresed az Utad és Önmagad, úgy keresed kétségbeesetten a Társad - Lelked elveszett másik felét - is. Érzed a hívását, hallod a dalát, de valami mégsem enged közel hozzá. Néha azt hiszed, már csak az utolsó ajtón kell belépned, aztán újra eltávolodik. Lehet, hogy már a fizikai síkon is találkoztatok és Te felismerted, de az is előfordulhat, hogy még csak a szívedben lüktet az ő szíve dobbanása... de még nem lehet. Még nincs itt az idő. Fel kell készülnötök - egymásra. És igazán felkészülni csak egyedül lehet. Nem baj, ha távol van. Emlékezz a feladatra és mindig égjen a láng a szívedben.
Már nem szállhatsz vissza a régi csónakba, nem lehet már a szó hagyományos értelmében vett párkapcsolatod. Mert Te erős vagy. Egyedül is. Neked itt Küldetésed van. Nem azért van szükséged a Társra, hogy rátámaszkodj, hogy pótolja a hiányzó részeidet, hanem azért, hogy a két Egész összekapcsolódva kivirágozzék és valami egészen csodálatosat hozzon létre.
Nyílnak a kapuk. Benned és előtted. Már éled a Küldetésed. Nem fordítasz hátat neki, nem halogatsz és nem menekülsz. Felvállalod Azt, Aki Vagy. Ha meg akarod találni a Lelked másik felét, akkor semmi mást nem kell tenned, mint tenni a dolgod. Elengedni a görcsöket, letenni az elvárásaidat és nem Őt akarni. Élni a Sorsod. Ebbe tud belecsatlakozni, semmi másba. Hiszen Ő is ugyanezt teszi.
Dolgozik önmagán, ahogyan Te is, mert mindkettőtöknek le kell vetkőzni az elvárásait. Azokat a mintákat, ahogyan a korábbi kapcsolataitokban működtetek, mert most már minden más.
A játszmák elterelik a figyelmet a Küldetésről, a mélybe húznak - ezért is fontos, hogy dolgozz magadon. A régi szerepeket el kell hagyni, levenni az álarcokat, a jelmezeket és kitárni a szíved. Elhinni, hogy semmi bántódásod nem eshet már. Hosszú út áll mögötted, sok sérelem, bántás, félelem és neheztelés szorongatja a szíved, mégis itt és most el kell hinned, hogy már nem eshet bajod.
Nem kapcsolódhatsz össze már senkivel Küldetés nélkül. A Világ változik, és Neked, aki ébredezel benne, feladatod van. Küldetésed. Közösen - azzal, akivel a Teremtés kezdetén kettéhasadt a lelketek, akivel életeken át keresitek, majd újra és újra megtaláljátok egymást. A kötés erős, az örvény életről életre húz felé és 7 milliárd közül is felismered. Ám az örvényből ki kell lépni. Hagyni, hogy lehúzzon a mélybe, megjárni a magad poklát, majd elrugaszkodni és elindulni együtt a Fény felé. Játszmák nélkül. Tisztán, őszintén, egymás kezét fogva.
És ha már megtaláltad és tudod, a legeslegnehezebb feladat nem elmondani neki. Meghagyni az emlékezés örömét, a ráeszmélést - mert biztos lehetsz benne, hogy ha igaz, ami a szívedben van, akkor előbb-utóbb ő is emlékezni fog. Ugyanis a küldetés lényege, hogy kikerülhetetlen. Csak ebben bízhatsz. Hogy ő sem tud elmenni melletted. Ha igen, nem ő volt az. Ez ilyen egyszerű. Éld az életed és a megfelelő pillanatban megtaláljátok majd egymást. Ezekben a vészterhes időkben egymásra van szükség. Együtt, egymás kezét fogva lehet csak kijavítani azt, ami elromlott, felemelni egymást és jobbá tenni a Világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése