fotó: Pinterest
Szereted-e akkor is, ha éppen nincs melletted? Ha bármi olyat tett, ami nem felel meg elvárásaidnak vagy kényes ízlésednek? Szereted-e akkor is, ha kíméletlenül szembesít az igazsággal és fejlődnivalóiddal? Ha bánt, ha nem úgy szeret, ahogyan elvárnád - vagy esetleg nem szeret egyáltalán?!
Csak a szépet, a jót a könnyűt szeretni nem Szeretet.
Az Igaz Szeretethez nem fűződik érdek (ami bármi lehet, hiszen kapcsolataink nagy része érdekeken alapul: én adok valamit és Te is adsz cserébe valamit: ölelést, jó szót, ételt, tiszta ruhát, szerelmeskedést, gyermekeket, pénzt, házasságot, házat, autót, bármit).
Csalódott vagy-e, hogy Te többet teszel a kapcsolatba, ő pedig széjjelhagyja a szennyes zoknikat a szoba közepén, nem törődik Veled eleget és hetente háromszor sörözni jár a haverokkal? Rátolod-e az elvárásaidat vagy megvizsgálod, mit nem adsz meg magadnak, amire ő rávilágít? Talán azért nemtörődöm, mert Te sem törődsz magaddal eleget (helyette feláldozod magad...)?!
Az én szeretetem az én dolgom, a másiké pedig az ő dolga. Dobálózunk nagy szavakkal és elvárjuk ugyanezt, de vajon igazán szeretünk-e? Akkor is, ha felborul az egyensúly, amire kínosan ügyelünk, meg akkor is, ha nem látjuk soha többé?
Szeretünk vagy csak kapaszkodunk és pótolni próbáljuk a bennünk lévő hiányt és szeretetlenséget?
Ülj le, csendesedj el és gondold át... mit adsz és mit vársz el cserébe? Mit tennél, ha ma bejelentené, hogy Tibetbe költözik? (Vagy New Yorkba, Balira vagy Új-Zélandra, tökmindegy.) Engednéd-e, mert boldog lennél attól, hogy fejlődik, hogy több lesz a tapasztalásai által vagy dühös lennél, kapaszkodnál és fájna, hogy elveszítesz valamit?!
Ami igazán a Tiéd, sosem veszítheted el. Hiszen ott van a szívedben. Van néhány barátnőm, akikkel félévente, vagy még ritkábban találkozunk és ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Szeretetben, örömben, elvárások nélkül.
Jó lenne mindenkivel így és jó lenne megtanulni igazából szeretni. Nekem is.
Szeretettel♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése