Szerepek és szerepcserék

 "My illusion, my mistake..."

Valami elromlott. A férfiak elpuhultak, a nők túl erősek lettek. Mi irányítunk, a férfi pedig visszahúzódik és folyamatosan próbára tesz minket. Mi folyik itt?! Ha az igazságot keresed, nyúlj vissza a mítoszokhoz és a népmesékhez. Minden szavuk igaz, csak olvasni kell a szimbólumok nyelvén. Hányszor olvastad, hogy a királylány állja ki a próbákat?  Szerintem egyszer sem. Ellenben a szegény ember legkisebb fia, vagy a legkisebb királyfi... na, az mindig. Sárkányokkal küzd, három, hét, huszonegy fejűekkel, meg hetedhét határokkal és gonosz boszorkákkal, míg eljut a királylányhoz... aki meg nem rohan elé, hogy megrövidítse az útját. Nem vágja le a sárkány egyik fejét sem, csak hogy gyorsabban egymáséi lehessenek... Nem. Csak vár. Akár száz évig is.

A Nő nem irányít, nem akar, nem kapaszkodik. Hiszen a Férfi az aktív, a kiáradó, az irányító - ő az, aki vezet. A Nő passzív, befogadó és hagyja, hogy vezessék.

 Tehát a Nő türelemmel vár és majd befogad, ha eljött az idő.

 És mi történik a valóságban? Megjelenik valaki az életedben, Te pedig - nőként - rögtön belehelyezed a vágyaidat és irányítani akarod az eseményeket. Belekapaszkodsz, mert nem hiszel magadban és nem várod ki, hogy benne is megszülethessen valami: egy halvány sejtés, ami csendben növekszik, majd megszüli benne azt az elsöprő erőt, ami nem hagy neki más választást, hogy Téged akarjon. 

Sajnos az van, hogy a férfiak azt teszik, amit gondolnak. Ha nem hívnak fel, az nem azért van, mert taktikáznak, vagy éppen mert fel akarnak hívni, de beesett a telefon a csatornába, atomkatasztrófa volt vagy túszdráma a bankban. Egyszerűen nem érdekled - még ha nagyon fáj, akkor is így van. Ennyi, menj tovább. Szeresd magad annyira, hogy túllépsz rajta és elhiszed, hogy jár Neked egy olyan Férfi, aki már felnőtt, aki megküzdött a maga sárkányaival és akinek csak Te kellesz, senki más. 

Egyébként pedig mitől félsz? Miért akarsz irányítani? Talán félsz, hogy egyedül maradsz? És akkor mi van? Még a végén a nagy ürességben megtalálod önmagad...

Fel kell adnod. Ki kell ürülnöd. Nem akarnod, csak élni az életed, teljesíteni a küldetésed és hinni magadban. Szeretni magad annyira, hogy nem mész bele méltatlan helyzetekbe és nem álmodozol meddő dolgokról. Hidd el, önmagad társasága többet ér annál, minthogy olyannal legyél, aki nem szeret. Szerinted jó lehet valakivel, aki nem hív fel, nem akar Téged és annyi tartás sincs benne, hogy nemet mondjon? Szerinted boldog lennél vele?

Figyelj, megmondom: NEM. 

Legyél egyedül boldog és ne tőle várd. Ne kapaszkodj, hanem élvezd az egyedüllét minden pillanatát. Akkor is, ha ez évekig tart... mert ha így van, akkor nyilván nem a párkapcsolat a dolgod, hanem valami egészen más. És ha egyedül EGÉSZ vagy, akkor tud betoppanni az életedbe valaki, aki szintén jól van, szintén EGÉSZ, ki meri mondani és mer szeretni. Ne görcsölj rá... fordítsd inkább a figyelmed arra, hogy ki vagy Te és mi dolgod ezen a bolygón? Miért születtél és mit kell hozzáadnod a Nagy Egészhez? Hogyan lesz általad több a Világ? Keresd meg azokat a tevékenységeket, amelyek boldoggá tesznek és ne azon kattogj állandóan, hogy majd mikor és hol toppan be. Mindig abból hozd ki a legtöbbet, ami éppen van - ettől leszel jól.

Hidd el, amire rágörcsölsz, az biztos, hogy nem fog működni. Ott pörögsz benne, mint egy mókus a mókuskerékben... és sosem fogod utolérni. És érdemes-e egyáltalán utolérni valakit, aki maga sem tudja, mit akar és képtelen felvállalni Téged, hm?

És a megfelelő pillanatban majd eljön az ideje. Hiszen mindennek rendelt ideje van - nem jöhet egy perccel előbb és egy perccel később sem, mint ahogyan az meg van írva. Akkor meg miért nem érzed magad biztonságban? Miért nem tudsz hátradőlni és élvezni az életet és miért akarsz valamit, ami még nem most a Tiéd? Lehetsz vele majd annyit, hogy még meg is unod...

 fotók: Pinterest

És sose felejtsd el: ha meg akarod változtatni a dolgok folyását, beleavatkozol az egyetemes Rendbe és magadra szabadítasz olyan dolgokat, amelyek szenvedéssel járnak.

Én úgy döntöttem, ezentúl köszönöm, jól vagyok és beállok a helyemre. 

Hálás vagyok minden tapasztalásért és életem minden szereplőjéért, 

mert nélkületek nem lennék ma az, aki vagyok.

Szeretés van.