Szerepek és szerepcserék

 "My illusion, my mistake..."

Valami elromlott. A férfiak elpuhultak, a nők túl erősek lettek. Mi irányítunk, a férfi pedig visszahúzódik és folyamatosan próbára tesz minket. Mi folyik itt?! Ha az igazságot keresed, nyúlj vissza a mítoszokhoz és a népmesékhez. Minden szavuk igaz, csak olvasni kell a szimbólumok nyelvén. Hányszor olvastad, hogy a királylány állja ki a próbákat?  Szerintem egyszer sem. Ellenben a szegény ember legkisebb fia, vagy a legkisebb királyfi... na, az mindig. Sárkányokkal küzd, három, hét, huszonegy fejűekkel, meg hetedhét határokkal és gonosz boszorkákkal, míg eljut a királylányhoz... aki meg nem rohan elé, hogy megrövidítse az útját. Nem vágja le a sárkány egyik fejét sem, csak hogy gyorsabban egymáséi lehessenek... Nem. Csak vár. Akár száz évig is.

A Nő nem irányít, nem akar, nem kapaszkodik. Hiszen a Férfi az aktív, a kiáradó, az irányító - ő az, aki vezet. A Nő passzív, befogadó és hagyja, hogy vezessék.

 Tehát a Nő türelemmel vár és majd befogad, ha eljött az idő.

 És mi történik a valóságban? Megjelenik valaki az életedben, Te pedig - nőként - rögtön belehelyezed a vágyaidat és irányítani akarod az eseményeket. Belekapaszkodsz, mert nem hiszel magadban és nem várod ki, hogy benne is megszülethessen valami: egy halvány sejtés, ami csendben növekszik, majd megszüli benne azt az elsöprő erőt, ami nem hagy neki más választást, hogy Téged akarjon. 

Sajnos az van, hogy a férfiak azt teszik, amit gondolnak. Ha nem hívnak fel, az nem azért van, mert taktikáznak, vagy éppen mert fel akarnak hívni, de beesett a telefon a csatornába, atomkatasztrófa volt vagy túszdráma a bankban. Egyszerűen nem érdekled - még ha nagyon fáj, akkor is így van. Ennyi, menj tovább. Szeresd magad annyira, hogy túllépsz rajta és elhiszed, hogy jár Neked egy olyan Férfi, aki már felnőtt, aki megküzdött a maga sárkányaival és akinek csak Te kellesz, senki más. 

Egyébként pedig mitől félsz? Miért akarsz irányítani? Talán félsz, hogy egyedül maradsz? És akkor mi van? Még a végén a nagy ürességben megtalálod önmagad...

Fel kell adnod. Ki kell ürülnöd. Nem akarnod, csak élni az életed, teljesíteni a küldetésed és hinni magadban. Szeretni magad annyira, hogy nem mész bele méltatlan helyzetekbe és nem álmodozol meddő dolgokról. Hidd el, önmagad társasága többet ér annál, minthogy olyannal legyél, aki nem szeret. Szerinted jó lehet valakivel, aki nem hív fel, nem akar Téged és annyi tartás sincs benne, hogy nemet mondjon? Szerinted boldog lennél vele?

Figyelj, megmondom: NEM. 

Legyél egyedül boldog és ne tőle várd. Ne kapaszkodj, hanem élvezd az egyedüllét minden pillanatát. Akkor is, ha ez évekig tart... mert ha így van, akkor nyilván nem a párkapcsolat a dolgod, hanem valami egészen más. És ha egyedül EGÉSZ vagy, akkor tud betoppanni az életedbe valaki, aki szintén jól van, szintén EGÉSZ, ki meri mondani és mer szeretni. Ne görcsölj rá... fordítsd inkább a figyelmed arra, hogy ki vagy Te és mi dolgod ezen a bolygón? Miért születtél és mit kell hozzáadnod a Nagy Egészhez? Hogyan lesz általad több a Világ? Keresd meg azokat a tevékenységeket, amelyek boldoggá tesznek és ne azon kattogj állandóan, hogy majd mikor és hol toppan be. Mindig abból hozd ki a legtöbbet, ami éppen van - ettől leszel jól.

Hidd el, amire rágörcsölsz, az biztos, hogy nem fog működni. Ott pörögsz benne, mint egy mókus a mókuskerékben... és sosem fogod utolérni. És érdemes-e egyáltalán utolérni valakit, aki maga sem tudja, mit akar és képtelen felvállalni Téged, hm?

És a megfelelő pillanatban majd eljön az ideje. Hiszen mindennek rendelt ideje van - nem jöhet egy perccel előbb és egy perccel később sem, mint ahogyan az meg van írva. Akkor meg miért nem érzed magad biztonságban? Miért nem tudsz hátradőlni és élvezni az életet és miért akarsz valamit, ami még nem most a Tiéd? Lehetsz vele majd annyit, hogy még meg is unod...

 fotók: Pinterest

És sose felejtsd el: ha meg akarod változtatni a dolgok folyását, beleavatkozol az egyetemes Rendbe és magadra szabadítasz olyan dolgokat, amelyek szenvedéssel járnak.

Én úgy döntöttem, ezentúl köszönöm, jól vagyok és beállok a helyemre. 

Hálás vagyok minden tapasztalásért és életem minden szereplőjéért, 

mert nélkületek nem lennék ma az, aki vagyok.

Szeretés van.

Miért ne élhetnél szabadon?

fotó: Pinterest

Éljük az életünket és nem is vagyunk tisztában vele, mi minden akadályoz abban, hogy valóban önmagunk legyünk. Hogy azt az életet éljük, amit vállaltunk, ne a szüleinkét, a nagy- és dédszüleinkét; és ne akadályozzanak előző életek és gyerekkori traumák sem.

Útkeresésem első szakaszában rengeteg családállításon, előző életbeli utazáson és különböző tanfolyamokon jártam, amelyek mind közelebb vittek önmagamhoz. Aztán a legjobb barátnőmmel (akivel ugyanazon az úton járunk, ugyanazokon a folyamatokon megyünk át  és olyan mintha ő és én ugyanazon léleknek egy-egy darabkája lennénk) úgy döntöttünk, hogy egymás segítségével feloldunk MINDENT, ami akadályoz bennünket abban, hogy a saját életünket éljük. 

Az oldások olyannyira jól sikerültek, hogy kivittük őket a világba. Ő is, meg én is.

Ha úgy érzed, nem megy egyedül, ha nem tudod átlépni a falaidat, gyere - segítek Neked.

Ne kérdezd, mi fog történni, mert sosem tudom előre. Angyalok vezetnek, ez biztos. Olyan, mintha összegyúrnánk egy meditációt, egy családállítást, egy utazást - de jóval mélyebbre megyünk, mint egy "szokványos" meditációban. Lehet, hogy egy korábbi életedbe megyünk vissza, lehet, hogy a gyerekkorodba, vagy egy másik dimenzióba, ahol meghallod az Angyalok üzeneteit.

Néha olyan dolgok buggyannak fel belőled, amire sosem gondoltál volna. Máskor tudod, mi fog történni, mert már látod, mi a gócpont, de nem tudod egyedül kibogozni a szálakat. Az oldás hatására megérted magad és másokat, megbocsátasz és elindulsz - önmagad felé. És ahogy telik az idő, ráébredsz, hogy ami korábban probléma volt, már meg sem érint. Már nem félsz, nem vagy dühös és nem érzel fájdalmat sem.

Csak a Szeretet marad. Szabad vagy.

Szeress most!

Így utólag visszanézve sokkal több időt is tölthettem volna Milánnal... Persze rengeteg fontos dolgunk van az életben: a mosatlan edények, a szennyes ruha, a takarítás, meg az egyebek... ja és a munka, ami komoly dolog persze, ettől nagyon felnőttesnek tűnünk... közben az Élet meg elmegy mellettünk és egyszer csak arra eszmélünk, hogy a fejünkre nőtt és pipiskednünk kell, ha át akarjuk ölelni.

Persze nem voltam/vagyok rossz anya és nem is ostorozom magam... de tény, hogy többször odaülhettem volna játszani mellé, mert a mosatlan edények (meg a többi) azok egészen biztosan megvárnak.

És most itt van ez a kis szeretetbomba és valószínűleg én is beértem... Petya ösztönlény, kiköveteli a jussát és megtanít szeretni. Nekem pedig már mindegy, hogy éppen úszik a konyha, mert többet ér az, hogy hajnalban odabújik röfögve és nyalogat örömében (hiszen egész éjjel nem láttuk egymást:-)) és inkább hallgatom órákig, hogy ott szuszog vagy horkol mellettem, mint hogy kitakarítsam a kádat (vagy rendet rakjak vagy bármi).

Azt is látom, hogy Milánra is nagyon jó hatással van - nem mintha problémás lett volna - de egyre inkább ki tudja fejezni a szeretetét (komolyan, minden fiúgyereknek felírnék receptre egy kutyát). Hiszen a Férfi örökíti tovább a Szeretetet, a Nő pedig az Erőt. (Feltéve ha képesek vagyunk rá és nem sérültünk nagyon.)

Mindig van fontosabb, sőt halaszthatatlan dolgunk... pedig minden várhat. Mert az Élet rohan, újabb születésnapok, karácsonyok, újévek (és fogadkozások) követik egymást... így telnek el évtizedek és mi nem változunk. Élünk egymás mellett és nem mondjuk ki azoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk, hogy szeretjük, hogy fontos, hogy büszkék vagyunk rá... de azt sem, ami bánt. Magunkban tartjuk az örömet, a szeretetet, a fájdalmakat, egyre áthatolhatatlanabb páncélt növesztve a szívünk köré egészen addig, amíg már nem lesz kinek elmondani...

Szóval ne várj tovább - szeress most. Ja, és legyen kutyád:-)

Interjú

A Muzsikus Rádió interjút készített velem - Czibere Péterrel beszélgettünk a nyerstáplálkozásról és mindenfélékről.
Az interjú innen letölthető: 
https://docs.google.com/file/d/0B_l15KE8DmGEcWlmTTFVZTBHaVE/edit

Egy kistündér születésnapi tortája

Rendelésre készült majdnem nyers csokitorta, brutál erdeigyümölcsös verzióban - leginkább a tündérke Anyujának ízlett, de általában így van ez a nyerskajákkal...:-)

Hozzávalók a csokis réteghez: 
- 40 dkg mandula egy éjszakára beáztatva, megszárítva
- kb. 10 szem datolya (ízlés szerint, attól függ, mennyire édesen szereted)
- kb. 2x20 dkg mélyhűtött, kiolvasztott erdei gyümölcs
- 2-3 ek. kakaópor

A mandulát mixerben megőrlöm, majd hozzáadom a datolyát, 20 dkg gyümölcsöt, végül a kakaóport és krémesre turmixolom. Ha nagyon "szottyos", akkor esetleg 1-2 ek. kókuszliszttel szilárdabbá tehető.
Ezután 20 dkg gyümölcsöt beleforgatok és kettéosztom a masszát. Egy 18 cm-es tortaformát sütőpapírral kibélelek, majd a massza felét a formába nyomkodom.

Hozzávalók a gyümölcsös réteghez:
- 30 dkg erdei gyümölcs
- néhány szem áztatott datolya ízlés szerint
- 2 ek. útifűmaghéj
Ezeket is összeturmixolom, majd a csokis rétegre simítom. Kis időre hűtőbe teszem, hogy megdermedjen, ezután a csokis massza másik felét is a formába nyomkodom.

Csokikrémes réteg:
- 2 banán
- néhány szem áztatott datolya
- 10 dkg erdei gyümölcs
- 2-3 ek. kakaópor
- 2 ek. útifű-maghéj
Ezeket is összeturmixolom, majd a legfelső rétegre simítom.
Ezután kakaóporral meghintem és a maradék gyümölccsel díszítem.

Csokis kökénytorta

 

Milán hazahozott 40 kiló kökényt... és ez nem vicc:-) Először sokkot kaptam, aztán elkezdtünk játszani vele. Lett belőle szörp és néhány kökénytorta, meg egy kevés lekvár, a maradékból pedig bor - ami az erkélyen várja a sorsát, bár nem hiszem, hogy felforrna nyárig, de majdcsak lesz belőle valami.

A kökényt rémálom feldolgozni - ugyanis az áfonyához hasonló méretéhez képest majdnem akkora a magja, mint a meggyé, így hát egy csészényit kimagoztam - kb. félóra alatt, aztán úgy döntöttem, nincs kedvem 3 napig a konyhában állni egy torta kedvéért, így összeturmixoltam, majd átpasszíroztam a maradékot.

Így is úszott a konyha a végére, szóval nem lopta be magát a szívembe... de tény, hogy az íze kellemesen fanyar és nagyon különleges.

A kökényt természetesen bármilyen bogyós gyümölccsel helyettesíthetjük (olyannal a leginkább, amit előttünk már valaki más feldolgozott...). Egyébként ha a kökénymagozási ceremónián túlestünk, utána a tortát már gyerekjáték elkészíteni.

Hozzávalók egy 18 cm-es formához:

az alaphoz:

- 2 csésze dió beáztatva, leszárítva

- 8-10 szem áztatott datolya

- 1 csésze kimagozott kökény

- esetleg összeturmixolt, átpasszírozott kökény, hogy krémesebb legyen

(ha esetleg túl folyós, 1-2 ek. kókuszlisztet teszek hozzá)

A diót mixerben apróra daráljuk, majd hozzáadjuk a datolyát és a turmixolt kökényt és krémesre mixeljük, hozzákeverjük a kökényszemeket és egy tortaforma aljába nyomkodjuk.

a gyümölcsös réteghez:

- 1-2 csésze turmixolt, átpasszírozott kökény (attól függően, milyen vastag réteget szeretnénk)

- néhány szem áztatott datolya (attól függően, mennyire édesen szereted)

- 1 ek. útifűmaghéj

- esetleg 1 ek. kókuszolaj

Összeturmixoljuk, majd az alapra simítjuk.

Hűtőbe tesszük, hogy picit megdermedjen, addig elkészítjük a csokis réteget:

- 2 banán

- 2 ek. cukrozatlan kakaópor

- 1 ek. útifűmaghéj

- 4-5 szem áztatott datolya, ízlés szerint

Ezeket is összeturmixolom, majd a gyümölcsös rétegre simítom.

Hűtőbe teszem, majd tálalás előtt kakaóporral és kökényszemekkel díszítem. 

Ne akard, engedd el...

Majd úgyis megkapod, a megfelelő pillanatban. Ha a Tiéd, nem kerülheted el. Akkor meg mi értelme feszülni, de tényleg? 

Én is belefeszültem mindenbe - és rájöttem, hogy a görcsösség nem működik, az leblokkolja az áramlást. Amikor például pénzt akartam, egyre kevesebb lett. Aztán elengedtem és rábíztam magam az Életre. Tudom, hogy mindig van annyi, amennyire szükségünk van. Hagyom, hogy váratlan utakon érkezzen meg hozzám, aminek meg kell érkeznie, mert ha megtervezem a hogyant, elveszítem azt, ami valójában az enyém. Elveszítem a Csodákat.

Gerri

Évek óta szeretnék egy magyar vizslát, azt is elképzeltem, hogy majd Rozinak fogom hívni. Aztán mindig lebeszéltem magam róla, ezer kifogásom volt arra, hogy miért ne. Néhány hónapja azonban már olyan erős volt a hívó szó, hogy befogadtam Gerrit (persze már akkor is egy bébi kislányt akartam, aztán valahogy "véletlenül" mégis ő keveredett ide) - szóval Gerri nyilván nem lány, nem Rozi és inkább vizsloid mint vizsla. Kinn volt az összes bordája és hasmenéssel érkezett. Jó kis entrée, mondhatom. Ő is félt, meg én is. Eleinte egy csepp harmónia sem volt köztünk. Már az első nap levicsorgott a saját kanapémról, én pedig rájöttem, hogy erőt kell mutatnom és ki kell állnom önmagamért, ha túl akarok élni. Itt nem lehet konfliktust kerülni, nem lehet majd holnap megbeszélni, nem lehet a könnyebb utat választani. Itt és most le kell játszani a meccset - kimondani és megmutatni, nekem mi jó és mi nem.

Aztán egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy tudtam, hogy nekem nem ő az igazi. 3 hónapig voltunk együtt és nagyon hálás vagyok neki, mert segített lezárni a múltat.
Rávilágított arra, hogyan működtem a korábbi kapcsolataimban és megtanított, hogyan hozzam elő magamból az erőt, ami a lényem mélyén szunnyad és aki igazán én vagyok. Mert ha meg akarok felelni és mást mutatok, mint aki vagyok - mindegy, milyen okom van rá - akkor elveszítem önmagam és elveszítem a boldogságot is.

Mindenki azt kérdezte, hogy el tudom-e engedni? Hogy nem fáj-e majd? De igen, fájt. Kicsit belehaltunk mindketten, ugyanakkor megkönnyebbülést is éreztem. Az elejétől tudtuk, hogy csak egy darabig kísérjük egymást az úton. Ő pedig jó helyre került. Az ideiglenes befogadás erről szól.

És most itt van ő. A megfelelő pillanatban, amikor megértem rá. Amikor önzetlenül tudtam szeretni Gerrit, anélkül, hogy kapaszkodtam volna belé. Ez a feltétel nélküli szeretet lényege. Ha csak néhány hónapunk van együtt, akkor is mindent odaadni, mert egy kapcsolat csak elengedő szeretetben tud virágozni. Nem zárhatjuk be és nem akarhatjuk örökre. 

 

 Peti

És a legviccesebb, hogy ő sem lány és ő sem Rozi. Pedig istenuccse lányt akartam. Aztán kiválasztott. Odatolta elém a fenekét, nyugodtan szuszogott és néha rám pillantott a kötőhártya-gyulladástól beduzzadt, vörös szemeivel. Csipás volt, kakiszagú és ragacsos. Én meg néztem a többi kutyát, hiába voltak lányok, mégis éreztem, hogy ő az. 

Néha más, mint ahogyan elképzeltük, de tudjuk, hogy Ő AZ. Mert megismerjük. 

Leginkább kapcsolatokról szövünk álmokat. Ábrándozunk arról, milyen legyen, néha konkrét elképzeléseink is vannak és irányítani próbáljuk a dolgokat, de mégsem kapjuk meg. Jönnek mások, akik nem az Igazik, de mégis. Az adott pillanatban ők azok. Felkészítenek arra a Csodára, ami a Te utad, de még nem állsz készen rá.

És a megfelelő pillanatban majd magától értetődő természetességgel lép be az ajtón. Tudod majd, hogy Ő A TIÉD. De már megtanultad a feltétel nélküliséget, vele se rontsd el, jó? Attól, hogy megvan, ne ragaszkodj és ne kapaszkodj belé. Élj át vele minden napot úgy, mintha az utolsó lenne. Add önmagad és ne hunyászkodj meg. Ne akarj megfelelni. Ha önmagad vagy, neki éppen úgy leszel jó - ettől tud majd bízni Benned. Ne görcsölj, ne akarj semmit. Szeresd könnyedén.