fotó: Pinterest
December 21-én dimenziót váltottunk. Vége lett a Vaskornak és ránk köszöntött az Aranykor. A Világ ugyanis ciklusokon át ismétli önmagát, Arany-, Ezüst-, Réz- és Vaskorok váltják egymást emberemlékezet óta. A Vaskort már jól ismerjük: emberi játszmák, harcok, anyagiasság, mészárlás és szeretetlenség jellemzi. A vaskori ember gyarapodása és igényei kielégítésének érdekében bárkin átgázol. Az anyag rabja, lényét az ösztönök irányítják. Eltávolodott Istentől és önmagától - az egyetlen, amiben hisz: a pénz.
Az Aranykor ezzel szemben békés, boldog és szeretetteljes, maga a földi Mennyország. Az aranykori ember számára nem az én, az ego a fontos, hanem a Mi. Harmóniában, elfogadásban és a minden létezővel való egység tudatában éli az életét. Célja, hogy emlékezve isteni természetére élje a küldetését, használja az adottságait és kihozza önmagából a legjobbat - lélektestvéreivel együtt, segítve és támogatva egymást. Ha azonban körülnézel a világban, valószínűleg az Aranykornak még nem sok nyomát leled: egyre nagyobb a sötétség és egyre keményebbek a próbák.
"Nyitva van az Aranykapu, csak bújjatok rajta..."
De az Aranykapun nem vihetsz át mindent. Le kell csupaszítanod magadról lelked nem isteni részeit. Néven kell nevezned és meg kell ölnöd a démonaidat. Azokat a teremtményeket, amelyek ezer csáppal fonódnak Rád és amelyeket te táplálsz - a félelmeiddel és a vágyaiddal. Te teremtetted őket, ők pedig szívják a véredet, sőt: egy idő után uralkodni kezdenek rajtad. De most eljött az idő, hogy levágd magadról ezeket a csápokat. A vágyakat, az ezeréves szülői mintákat, a dogmáidat, a falakat, amelyekkel elzárod magad másoktól és azokat a kapcsolatokat, amelyeknek lejárt az ideje. Mindent, ami nem segít, hanem akadályoz Téged. Mivel már összenőttetek, és azt hiszed, ők Te vagy - ezért ez egy rendkívül fájdalmas folyamat. Olyan érzés, mintha magadat gyilkolnád meg.
De meg kell tenned, mert tudod, a főnix is csak akkor tud újjászületni, ha porrá ég.
És mert ha nem Te ölöd meg őket, akkor ők ölnek meg Téged.
Az Aranykort sosem fogod kívül megtalálni. Benned alakul és a világodban minden arannyá válik, ha engeded. A földi mennyország önmagad legyőzése után vár Rád. És csakis ettől tud majd a külső világod is jobbá, igazzá, aranykorivá válni.