Tanulok a pillanatban lenni. Figyelnem sem kell arra, hogy ne csússzak el a múltba vagy a jelenbe, hanem az éppen aktuális pillanatot éljem - mert minden összesűrűsödött körülöttem. Nem látok egy napnál - de néha egy óránál sem - tovább. Nem tudok tervezni, nem tudok irányítani. Elengedtem mindent és hagyom, hogy éppen annyi legyen az életemben, ami igazán az enyém.
A múlt hét hozadéka az volt, hogy minden jól sikerült, amit hagytam, amit beengedtem magamba és nem AKARTAM. Amikor azonban át akartam venni az irányítást, az kicsúszott a kezemből és minden elromlott. Látszólag fölösleges köröket futottam és úgy tűnt, minden összeesküdött ellenem. De ezen sem keseregtem, csak megéltem a tapasztalást, hiszen tudtam is, hogy így lesz, mert nem szívből jött, hanem megfelelni akarásból.
El kell fogadni, hogy minden így jó. Akkor is, ha úgy tűnik, hogy rossz. Mert egy idő után megtanulod, miből mi következik, a gondolataid és cselekedeteid hová vezetnek. És csak éld meg. Haladj az áramlattal, tapasztalj és ismerd fel, hogy minden a helyén van. Ne feszülj, ne akard, csak engedd. Mindent, amit az Élet nyújt. Éppen csak annyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése