Gyümölcskrém roppanós zabpelyhes morzsával

Az úgy volt, hogy maradt ki némi morzsa a zabpelyhes almatortából... http://reiki-gyogyitas.blogspot.hu/2013/05/zabpelyhes-almatorta.html  és arra gondoltam, kezdeni kellene vele valamit... A morzsa egyébként nagyon jó müzlialap, növényi tejjel, turmixolt vagy darabolt gyümölcsökkel felturbózva remek és tápláló reggeli.

Hozzávalók a morzsához:
- 1 alma meghámozva, lereszelve
- 1 csésze zabpehely
- 1 csésze mogyoró 12 órára beáztatva, megszárítva (az áztatásra azért van szükség, hogy az enzimek feléledjenek benne és ne terhelje a gyomrot)
- 2 ek. méz
- 1 ek. fahéj
A mogyorót durvára turmixolom és összekeverem a többi hozzávalóval, majd egy sütőpapírra kiterítem a masszát és hőlégkeveréses sütőben 40-42 fokon kb. 2 órán át aszalom. Ettől lesz roppanós.

A továbbiakban sem bonyolítottam túl a dolgot, összeturmixoltam egy banánt, 2 őszibarackot, 4 szem áztatott datolyát, összeforgattam a morzsával, majd málnaszemekkel díszítettem.
Egy marék morzsa, a massza fele és kb. 20 dkg málna nekem bőven elég volt ebédre.

Hogyan mondjam el Neked...?

Vajon miért játszmázunk? Miért nem tudunk őszinték lenni egymáshoz és miért rejtjük el egymás elől azt, amit valójában érzünk? Miért nem tudjuk kifejezni önmagunkat és miért nem tudunk a szívünk szerint kommunikálni? Nagyobb erők mozgatnak bennünket, rajtunk kívül állók, amelyek nem hagyják, hogy jól működjünk vagy egyszerűen csak érzelmileg sivárak vagyunk?

Egészen egyszerű dolgokat nem vagyunk képesek lekommunikálni egymással. Lehet, hogy azt hisszük, megbántjuk a másikat, holott az okozza a legkevesebb fájdalmat, ha igazán, a szívünkből kommunikálunk és cselekszünk. Ráadásul mi magunk is rosszul érezzük magunkat attól, ha nem mondtuk ki, amit szerettünk volna. Lehet, a másik már rég túllépett rajta, mi meg ott maradunk a lelkiismeret-furdalásunkkal és ahogy telik az idő, egyre nehezebb újra összekapcsolódni egymással.

Azt hisszük, az idő majd begyógyítja a sebet. Nem mondunk semmit, de néhány hónap múlva úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna. De a tüskék ott maradnak és a széttört cserepeket sem lehet már ugyanúgy összeragasztani, ahogyan voltak.

Nincs szükség felelőtlen és be nem teljesített ígéretekre sem. A kimondott szavaknak ereje van. Mindig gondold meg, mit mondasz. Ne akarj megfelelni, mert azzal teljesíthetetlen elvárásokat támasztasz magad és mások elé és mindenkiben keserűség marad. Ha felelőtlen ígéreteket tettél és már látod, hogy bármennyire szeretnéd, nem sikerül teljesíteni, mondd meg abban a pillanatban, mielőtt az egész hazugsághegy rád borul. Így lesz mindenkinek a legjobb.

Biztosan ismered a sztorit az idős házaspárról... A Papa mindig a zsömle tetejét adta a Mamának, ő pedig az alját ette, mert azt hitte, a teteje finomabb falat és kedveskedni akart - meg akart felelni annak, akit szeret... Aztán néhány évtized múltán a Mamából kirobbant, hogy ő igazából a zsemle alját szereti és elege van abból, hogy egy életen át a tetejét kellett ennie. És persze, hogy a Papa a tetejét szerette jobban... Egy életen át azt ehették volna, amit szerettek, ha elmondták volna egymásnak. Évtizedeket élünk le egymás mellett úgy, hogy a másiknak fogalma sincs róla, mi zajlik bennünk.

Kommunikálj mindig a szívedből, azzal sosem nyúlhatsz mellé. Mondd azt, amit érzel, akkor is, ha úgy érzed, megbántasz vele másokat. Az igazság az egyetlen, amivel sosem tévedhetsz. Ha nem megy szóban, írd le, rajzold le, készíts ajándékot vagy tegyél meg valamit, amiből a másik érzi, hogy szereted és mellette állsz.

De majd ha elkezded szeretni magad, akkor rájössz, hogy bármit elmondhatsz, mert nem tudsz vele megbántani másokat. Mert ahogyan neked jó, úgy lesz jó nekik is. Ne ködösíts, ne akarj megfelelni, ne játszmázz. Beszélj mindig szívből, és legyél mindig igaz, mert csak így lehetnek igaz kapcsolatok körülötted.

Flow

Tanulok a pillanatban lenni. Figyelnem sem kell arra, hogy ne csússzak el a múltba vagy a jelenbe, hanem az éppen aktuális pillanatot éljem - mert minden összesűrűsödött körülöttem. Nem látok egy napnál - de néha egy óránál sem - tovább. Nem tudok tervezni, nem tudok irányítani. Elengedtem mindent és hagyom, hogy éppen annyi legyen az életemben, ami igazán az enyém. 

A múlt hét hozadéka az volt, hogy minden jól sikerült, amit hagytam, amit beengedtem magamba és nem AKARTAM. Amikor azonban át akartam venni az irányítást, az kicsúszott a kezemből és minden elromlott. Látszólag fölösleges köröket futottam és úgy tűnt, minden összeesküdött ellenem. De ezen sem keseregtem, csak megéltem a tapasztalást, hiszen tudtam is, hogy így lesz, mert nem szívből jött, hanem megfelelni akarásból. 
 
El kell fogadni, hogy minden így jó. Akkor is, ha úgy tűnik, hogy rossz. Mert egy idő után megtanulod, miből mi következik, a gondolataid és cselekedeteid hová vezetnek. És csak éld meg. Haladj az áramlattal, tapasztalj és ismerd fel, hogy minden a helyén van. Ne feszülj, ne akard, csak engedd. Mindent, amit az Élet nyújt. Éppen csak annyit.

Céklás cukkinisaláta

Cukkinivirágra és sárga cukkinire bukkantam ma a piacon, Adri pedig hozott céklalevelet és mángoldot, így ellenállhatatlan belső kényszert éreztem, hogy alkossak belőlük valami izgalmasat.

Minden zöldségnek a levele tartalmazza a legtöbb tápanyagot - akár a gyökér többezerszeresét is.  
100 gramm cékla gyökerében 16, levelében 117 mg kalcium, 23, ill. 70 mg magnézium, 4,9, ill. 30 mg C-vitamin, 33, ill. 6326(!) mg A-vitamin, 325 ill. 762 mg kálium és 78 ill. 226 mg nátrium található.

Hozzávalók 2 személyre:
- 4-5 levél mángold és céklalevél
- 1/2 cukkini
- 1 kisebb cékla
- 1 cukkinivirág
- néhány levél friss bazsalikom

A céklából 2-3 karikát félreteszek és 1 ek. olívaolajjal, kevés citromlével, 1/2 csokor petrezselyemmel, sóval, borssal és egy csésze áztatott napraforgóval összeturmixolom.

A zöldeket széttépkedem, a többi hozzávalót kockára vágom. Összekeverem az öntettel és már kész is. Jó étvágyat!

Helytállni

 
Fél Európa víz alatt van. És nekünk meg kell értenünk, hogy minden okkal történik - mert a Világban Rend van. Minden óraműpontossággal működik és minden történés, minden és mindenki a helyén van. A Duna az érzelmeinket szimbolizálja - amelyeket elfojtjuk és megpróbálunk mederbe terelni. Palástolunk és úgy teszünk, mintha. Nem mondjuk ki, nem éljük meg azt, amit igazán szeretnénk, de azt sem, ami fáj. De: "az érzelmek vadlovak". Utat keresnek maguknak. Átbuggyannak a gáton, kitörnek és elárasztanak mindent, ami az útjukba kerül. Elpusztítják, aminek lejárt az ideje, hogy aztán megtisztítva mindent békésen csordogálhassanak tovább. Soha nem volt még ekkora a Duna. És mi sem lehetünk már ugyanazok. Az energiák megváltoztak - nem lehet már maszatolni, nem lehet csak élni egymás mellett és nem figyelni egymásra, nem kimutatni a szeretetet és nem összetartani. Ez már egy aranykori energia, amelyben az én, az ego helyett újra a Mi, az Együtt a fontos. Tavasszal a hó tanított, most a víz - mindkettő ugyanarra. És mindaddig teszi, míg meg nem tanuljuk a leckét. Míg nem élünk úgy, ahogyan kellene - míg nem bánunk jól magunkkal és egymással. Addig tanít, amíg nincs köztünk összetartás és nincs bennünk szeretet. És nem csak a próbák ideje alatt, hanem utána is - életünk minden napján.

Én ugyanazt élem, amit a víz. Kibuggyan belőlem minden felesleges és kiárad a világba. Szembesülnöm kell az alacsonyabb rendű érzelmeimmel, az ösztöneimmel, azokkal a részeimmel, amelyekkel nem akartam szembenézni. Hiába próbálom visszapasszírozni őket magamba, csak jönnek és jönnek, áttörik a gátat és szembesítenek önmagammal. Én pedig kénytelen vagyok őket kiárasztani. Konfrontálódni a világgal, önmagam lenni és elfogadni, hogy ez is én vagyok. Ettől persze felkavarodik minden, átrendeződnek a kapcsolataim és lehet, hogy lesznek olyanok, amelyek nem állják ki a próbát. De amelyik igen, az átminősül, tartalmasabbá és igazzá válik.

Folyamatosan tesztel az Élet - helytállásra tanít. És én ráfeküdtem a hullámokra. Minden lehetőséggel élek, amit felkínál és elfogadom, ha pihenésre kényszerít. Olyan, mintha együtt táncolnánk és én hagyom, hogy vezessen. Úgy érzem, mintha a 62. pályát játszanám egy játékban, minden nehezített, de végül sikerül. "A végén minden jó lesz. Ha nem jó, akkor az még nem a vége."

Mindegy, hogy hol állsz helyt az életedben - hogy kinn vagy a gáton, dolgozol vagy Anya vagy. Tegyél bármit - a lényeg, hogy 100%-osan tedd bele magad abba, amit csinálsz. Tedd szívvel-lélekkel, legyél ott minden energiáddal. Akár végkimerülésig is, de tedd a dolgod. És mikor már úgy érzed, nem bírod tovább, minden erőd elfogyott, összeomlasz és sírsz a fáradtságtól és úgy érzed, semmi értelme, akkor egyszer csak átbillensz a holtponton és megtörténik a katarzis. Eljutsz majd egy kegyelmi állapotba. Megérted a miérteket, megérzed a hálát és felismered, hogy a Világ - és benne Te - attól halad előre, hogy szívvel-lélekkel odaadod magad neki. Teszed a dolgod egy magasabb rendű célért. Másokkal és másokért. Mert a Nagy Egészből csakis annyit vehetsz ki, amennyit beletettél.