Szeretet-teszt

 fotó: Pinterest

Szereted-e akkor is, ha éppen nincs melletted? Ha bármi olyat tett, ami nem felel meg elvárásaidnak vagy kényes ízlésednek? Szereted-e akkor is, ha kíméletlenül szembesít az igazsággal és fejlődnivalóiddal? Ha bánt, ha nem úgy szeret, ahogyan elvárnád - vagy esetleg nem szeret egyáltalán?!

Csak a szépet, a jót a könnyűt szeretni nem Szeretet.

Az Igaz Szeretethez nem fűződik érdek (ami bármi lehet, hiszen kapcsolataink nagy része érdekeken alapul: én adok valamit és Te is adsz cserébe valamit: ölelést, jó szót, ételt, tiszta ruhát, szerelmeskedést, gyermekeket, pénzt, házasságot, házat, autót, bármit).

Csalódott vagy-e, hogy Te többet teszel a kapcsolatba, ő pedig széjjelhagyja a szennyes zoknikat a szoba közepén, nem törődik Veled eleget és hetente háromszor sörözni jár a haverokkal? Rátolod-e az elvárásaidat vagy megvizsgálod, mit nem adsz meg magadnak, amire ő rávilágít? Talán azért nemtörődöm, mert Te sem törődsz magaddal eleget (helyette feláldozod magad...)?!

Az én szeretetem az én dolgom, a másiké pedig az ő dolga. Dobálózunk nagy szavakkal és elvárjuk ugyanezt, de vajon igazán szeretünk-e? Akkor is, ha felborul az egyensúly, amire kínosan ügyelünk, meg akkor is, ha nem látjuk soha többé?

Szeretünk vagy csak kapaszkodunk és pótolni próbáljuk a bennünk lévő hiányt és szeretetlenséget?

Ülj le, csendesedj el és gondold át... mit adsz és mit vársz el cserébe? Mit tennél, ha ma bejelentené, hogy Tibetbe költözik? (Vagy New Yorkba, Balira vagy Új-Zélandra, tökmindegy.) Engednéd-e, mert boldog lennél attól, hogy fejlődik, hogy több lesz a tapasztalásai által vagy dühös lennél, kapaszkodnál és fájna, hogy elveszítesz valamit?!

Ami igazán a Tiéd, sosem veszítheted el. Hiszen ott van a szívedben. Van néhány barátnőm, akikkel félévente, vagy még ritkábban találkozunk és ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Szeretetben, örömben, elvárások nélkül.

Jó lenne mindenkivel így és jó lenne megtanulni igazából szeretni. Nekem is.
Szeretettel♥

A szíveddel láss!

 fotó: Pinterest

Mindent, ami Veled történik, a szíveddel érzékelj. Láss túl a fátylon - az álarcokon, játszmákon, a látható dolgokon. Ne zárd el a szíved a világtól, mert a valódi látás képességétől is elzárod magad. Csak nézel, de nem látsz.

A valóság sokszor egész máshogy fest, mint ahogyan azt földi szemmel látjuk. Ítéletet alkotunk, minősítünk, az agyunkkal akarjuk irányítani az eseményeket, mindenáron meg akarunk oldani mindent és észérvekkel próbálunk dönteni.

Nem merünk a szívünkre hallgatni.
 
Holott a szív mutatja meg az Igaz Utat - mert a Lélek szól a szív nyelvén. A szívbéli érzések és döntések sosem logikusak, általában értelmezhetetlenek agyunk számára. Nem baj, csak tárd ki a szíved és figyelj: lásd meg a dolgok mögöttes tartalmát - nem kell értened, csak érezd meg, hogy ott vannak. Vedd észre, hogy a dolgok, amelyek a felszínen negatívak és egyáltalán nem logikusak, mennyi pozitívummal jártak és milyen sokat tanultál belőlük. Minden érted történik - azért, hogy lelked fejlődjön. Nincsenek negatív dolgok - minden dolog csak VAN. Minden csak tapasztalás. 

Tapasztalj, láss, érezz és élj - szívből. És ha megnyílsz az Élet előtt, látásod is kitisztul. Képessé válsz felfogni az igazságot, érzékelni és befogadni szívedbe az angyali csodákat.

Színes ebéd

  
Mai ötperces: brokkolisaláta tökmagkrémmel és lilakáposztás lenmagfasírttal

A salátához néhány rózsa brokkolit és egy darab lilakáposztát külön-külön mixerben apróra turmixoltam, majd összeforgattam. Kis olívaolajat löttyintettem rá, megsóztam és citromlevet facsartam rá.

A tökmagkrémhez beáztattam egy marék tökmagot 15 percre. Hozzáadtam egy kanál olívaolajat, facsartam hozzá citromot, megsóztam, majd az áztatóvízzel, egy csokor petrezselyemmel, egy kis darab cukkinivel (avokádóval jobban szeretem, de az most nem volt itthon) összeturmixoltam.

A fasírthoz egy darab lilakáposztát összeturmixoltam sóval, borssal, római köménnyel, darált lenmaggal (amennyivel gyúrható állagú lett), majd fasírtokat formáztam belőle és lenmagban meghempergettem.

Jó étvágyat!♥
 

Bízol-e magadban?

 

fotó: Pinterest 

Peti Mogyi lett és szobatisztaságra nevelődik. Míg az oltásai miatt nem mehetett utcára, megtanulta, hogy csak pisipelusra intézheti a dolgait. Aztán mikor már kimehettünk, akkor is alig várta, hogy hazaérjünk és könnyíthessen magán, hiszen tudta, hogy csak a pelusra lehet. 1-2 hétig szerencsétlenkedtünk, álltunk lenn a hidegben vagy sétálgattunk, levittem a pisipelust is, hátha kedvet kap;  aztán mindig feladtam fél-egy óra után... Ő pedig nyilván nem értette, mit akarok tőle és utálta az egészet. Minek állunk lenn a farkasordító hidegben, mikor a kanapén szundikálhatna?! Nem vele volt a baj, én nem voltam elég kitartó és mindig feladtam a cél előtt. Nem bíztam benne (á, még kicsi, miért várok el tőle valamit, amit még nem ért, stb.) és nem bíztam magamban sem.

Aztán tegnapelőtt eljött a pillanat, hogy rövidre zárjuk a pisikérdést. Eltökélt voltam és tiszta volt a szándékom: ismerem a szokásait, tudom, mikor intézi a dolgát és azt is tudom, én mit akarok. Pisit az utcán. Most. Reggel gyorsan megetettem és levittem a ház elé. Jól felöltöztünk, project indul. Nyifogott, reszketett, sajnáltatta magát, be akart jönni. Pisi sehol. Fél nyolckor kezdtük, egy óra múlva hozott le Anna termoszban teát, Detti pedig telefonon tartotta bennem a lelket. Közben megismertem olyan lakókat, akiket 5 év alatt sosem láttam, mindenki olvadozott és biztatta: "jajjdecukivagy", "pisiljélmárgyorsan", ő meg továbbra is reszketett és sajnáltatta magát - és nem pisilt. Egyébként komoly rajongótáborunk van már a házban, kivéve Jolika nénit az ötödikről, de hát nem szeretheti az ember lányát (meg a vizsláját) mindenki...

 

Szóval tudtam, hogy most nem adom fel. Bíztam magamban, bíztam abban, hogy helyes, amit szeretnék és hogy eljött a megfelelő pillanat is. Most vagy soha. 

Elengedtem az irányítást - nem  tudtam, meddig fogunk a kapu előtt dideregni, de mindegy is volt, mert tudtam, hogy most sikerülni fog.

Aztán két óra várakozás, fagyoskodás és reménytelenség után megtörtént a Csoda.

Jutalomfalat, ünneplés, boldogság - majd gyorsan feljöttünk. És megértette, mit szeretnék tőle, azóta ha lemegyünk, rögtön tudja, mi a dolga. 

Csak meg kell várni a megfelelő pillanatot, bízni magunkban, bízni az Életben 

és kitartani.

Most csak két órát kellett várni... de sokszor éveken vagy évtizedeken át próbálja meg a hitünket az Élet.  És mi gyakran feladjuk. Nem bízunk meg magunkban, a képességeinkben, a férfiben, a nőben, a gyermekeinkben, a barátainkban - és nem bízunk a Gondviselésben és az Angyalokban sem.

Nem merünk beledőlni az életünk sodró áramlatába, a másik ölelésébe, az új dolgokba, mindig mindent tudni és kontrollálni akarunk. Örökké tartó szerelmet várunk el, még mielőtt beteljesülne, anyagi biztonságot, kőbe vésett dolgokat akarunk - és nem merjük megélni a pillanat Csodáját. Pedig a jövő a jelenben teremtetik... minden gondolat, sugallat és érzés, ami bennünk van, a miénk és előbb-utóbb szárba szökken - ha elég erős a hitünk.

Ha bízol magadban, az Élet is bízni fog Benned.

Erdei gyümölcsös csokigolyók

Ötperces ujjgyakorlat, íme a recept:

2 marék durvára tört diót,
4 szem áztatott datolyát,
1 marék mélyhűtött bogyós gyümölcsöt és
1 ek. kakaóport összeturmixoltam, majd a masszából golyóbisokat formáztam.
Ha túl hígnak találjátok, kókuszliszttel vagy kókuszreszelékkel gyúrható állagúra sűríthető.

Ebéd utáni elnyúlós délutánokhoz igazán jó választás. Élvezzétek Ti is az Élet minden pillanatát!

Szeretettel♥

Váltsuk valóra az álmainkat!

 

fotó: Pinterest

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem egyszerre egy rakás ötlet pörög a fejemben, amelyekből jó esetben egyet-kettőt meg is valósítok,  a többi pedig előbb-utóbb eltűnik a süllyesztőben.

Pedig az ötleteink, a vágyaink, az isteni szikrák, amelyek felbukkannak a gondolatainkban  mind a mieink - és egytől egyig dolgunk van velük. Az angyalok és isteni lélekrészünk sugallják, hogy fejlődjünk és tapasztaljunk általuk. Mi pedig az esetek nagy részében nem valósítjuk meg őket, lehetnek akármilyen fantasztikus ötletek is. Lebeszéljük magunkat arról, hogy új dolgokba kezdjünk, mert kockázatos, mert esetleg befektetéssel vagy sok energiával és kényelmetlenséggel járna... és inkább maradunk a jól megszokott dagonyában, mert a változás olyan nyűgös dolog. Meg persze félünk is attól, hogy nem sikerül. 

Holott annál, hogy rossz dolgok történnek velünk, sokkal rosszabb, ha SEMMI nem történik...

Minden sugallat, amelyet végül megvalósítottam, kinyitott bennem egy ajtót - amely egyre közelebb és közelebb vezetett önmagamhoz. Mindegyik által fejlődtem és tapasztaltam - és ez a lényeg. Lehet, hogy nem kell minden ötletnek maradéktalanul megvalósulnia, mégis mindegyik elvezet valahová.

A legtöbb esetben mégis félvállról vesszük az Univerzum segítő szándékát - elmegyünk a jelek mellett, aztán csodálkozunk azon, hogy egyedül vagyunk, nem segít senki és egy helyben toporgunk.

Ha semmibe vesszük Égi Segítőink üzeneteit, azok előbb-utóbb elhalványulnak. Majd küldik másnak - valakinek, akiben táptalajra lelnek és szárba szökkennek a sugallatok.

Hányszor fordult elő, hogy tervezgettél valamit, dédelgetted az álmod, de nem tettél semmit azért, hogy megvalósuljon... aztán egyszer csak valaki más megcsinálta helyetted?! Ő is megkapta ugyanazt a sugallatot - mert Te nem éltél a lehetőséggel. És az ötleteknek muszáj kicsírázniuk és megvalósulniuk.

Merd elfogadni az angyali segítséget. Higgy abban, hogy ha meghallottad a sugallatot, akkor a megvalósításhoz szükséges eszközöket is megkapod. Merj kilépni a komfortzónádból, mert ott kezdődik az Élet. Merj változni, nyílj ki és fedezd fel önmagad.

Ha beengeded az életedbe az angyalokat, egyre több zseniális ötlettel ajándékoznak majd meg.

És ha belépsz egy ajtón, hamarosan meglátod majd a következőt. Egymásból nyílnak és lényed legmélyéhez vezetnek. Csak figyeld a jeleket. És ne félj kinyitni az ajtóidat - én is ezt teszem... szépen, sorban. Most a jóga a következő út. Már 10 éve jógázom, de most szeretnék benne igazán elmélyülni. Évek óta jönnek a sugallatok, de mindig elhessegettem őket. Most felgyorsultak a jelek, én pedig megértettem. Nem érdemes kitérni önmagunk elől.

Hajrá:-)