Van, akit egészen egyszerű. Azzal, aki mindig kedves, esetleg hízeleg is és éppen olyannak mutatkozik, ahogyan az Neked jó, könnyű dolgod van. Megfelel az elképzeléseidnek, sosem konfrontálódik és nem világít rá a hibáidra. Mindent megtesz, csak szeresd.
Ám az igazán nagy kihívás azt szeretni, akiben első látásra nincsen semmi szerethető. Aki bezárkózott. Aki minden érintésedre megfeszül, mint egy ugrásra kész párduc - mert a rengeteg lelki vagy fizikai bántalmazás azt tanította meg neki, hogy az élet veszélyes és minden pillanatban bármi megtörténhet.
Lehet, hogy folyton veszekszik Veled, lehet, hogy borzasztó vele együtt élni, de mellette fogod megtanulni azt, milyen a feltétel nélküli szeretet. Mert nem várhatsz tőle semmit.
Mégis neki van leginkább szüksége arra, hogy mellette legyél, még akkor is, ha úgy tűnik, elmar magától. Az egész játékot csak azért találta ki, hogy ne sérüljön. Ha van türelmed, egy csillogó gyémántot találhatsz az álarc mögött. Mert valójában a mélyben rengeteg szeretet van benne. Csak fél még megmutatni.
Ha ki akarod nyitni, ha közel akarsz férkőzni hozzá és a lelkében vájkálni - nem fog menni. A csigát sem lehet a szarvánál fogva kirángatni a házából. Oda kell ülni elé és ki kell énekelni. Rengeteg türelemre és szeretetre lesz szükséged.
(Tudod, a Kis Herceg esete a rózsával... )
És egyszer majd előbújik. Lehet, hogy először nagy örömödben mindent elrontasz és úgy viselkedsz, mint egy elefánt a porcelánboltban. De ebből is tanulsz. Lehet, hogy újra visszahúzódik, de hidd el, ha elég türelem és szeretet van Benned, előjön ismét. Egyre többször és egyre hosszabb időre bukkan majd elő. Előbb-utóbb megcsillan a mosoly az arcán és elkezd majd bízni Benned. De csakis akkor, ha nem akarsz tőle semmit. Ha nincs elvárásod és nincs semmilyen mögöttes szándékod. Ha semmi másod nincs, csak a Szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése