fotó: Pinterest
Amikor elindulsz a feltétel nélküli szeretet útján, akkor az Élet kéretlenül is hozza majd a tanítómestereket. Először minden rózsaszín ködbe burkolózik, aztán tisztul a kép.
Azt hiszed, behúztak a csőbe, a "beetetési időszak" letelte után a másikról lehull az álarc - vagy csak te láttál valamit, amit látni akartál, azért, hogy mégis itt maradj, mert a leckét meg kell tanulni. Már látod, milyen az "igazi arca" és nem értesz semmit. Legfőképpen azt nem, hogy hogyan kerültél egyáltalán ide?! Aztán előbb-utóbb vagy elmenekülsz, mert úgy érzed, nem bírsz el ennyi fájdalmat vagy pedig maradsz és csendben sajnálod magad. És újra és újra felteszed a kérdést, hogy miért nem lehet a másik olyan, amilyennek Te szeretnéd?
Jó lenne őt a saját képedre formálni, de sajnos ő nem az, akit bármivé is formálni lehetne. És ez így van jól.
Mivel mert egymás mellett vagytok, valószínűleg éppen egymásra van szükségetek. Persze, könnyebb kiugrani és keresni valaki mást, de ugyanolyat kapsz majd, semmivel sem jobbat. Mert ő csak azt nagyítja fel, ami Benned van - sajnos bármennyire is fáj, de ez az igazság. Így hát a boldogság az önmagadon való kőkemény munka után vár Rád.
A minta kapcsolatról kapcsolatra képes ismétlődni mindaddig, amíg fel nem fogod végre, hogy már megint csak Te lehetsz az, aki változtat - saját magán. Ha valami nem tetszik a másikban, dolgozz önmagadon.
Ha megtanulod elfogadni önmagad, abból az is következik, hogy mindenki mást is elfogadsz. És ha megtanultad szeretni magad, ő sem tart már eléd olyan tükröket, amelyek azt "bizonyítják", hogy értéktelen vagy. Hogy nem vagy elég szép, okos és te ezt úgysem tudhatod.
Ahogy benned felébred az önszeretet, felébred benne is, hiszen hatással vagytok egymásra. Ahogyan Te nyílsz, úgy nyílik ki ő is. Mert ha agresszív és szeretetlen emberrel találkozol, biztos lehetsz benne, hogy egy érzékeny lélekkel van dolgod. Belül egy sérült kismadár - csak felépített egy vastag és átjárhatatlan falat maga köré - mert már nem bírna el több bántást. És majd bánt ő - mert ezzel eltereli önmagáról a figyelmet.
Amíg csak magadat sajnálod, addig semmi nem fog történni... Ha azonban elég szeretet és türelem van benned - és igazán LÁTOD MÁR ŐT, akkor át tudod transzformálni a kapcsolatot - magadat és őt is. De ahhoz, hogy őt meglásd, előbb magadat kell végre látnod. Őszintén, álarcok nélkül. Nem lesz könnyű. Hagynod kell, hogy felszínre törjenek a fájdalmak és a rég elfeledett sebek, amelyekkel nem akartál szembesülni. Igen, fájni fog és igen, hosszú ideig fog tartani, de mégis csinálnod kell - hiszen így lehetsz csak boldog végre.
És végső soron... az igazi szeretet nem vár el semmit. A szeretet csak van, nem lehet korlátok közé szorítani, nem lehet bezárni sem. Szabadon kell áramolnia, szállnia, mint a madaraknak az égen. Nincs olyan, hogy bezzeg én feltétel nélkül szeretek, a másik meg nem. Egyformák vagytok. Tanuld meg és Veled ő is megtanulja majd. És ezen a ponton már egyedül is boldog leszel. És ettől lesz nagyon szép - olyan, amilyennek mindig is szeretted volna. Mert már mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése