Hiába emlékszel

Emlékszel. Képeket látsz, hallod az angyalokat, érzel vagy egyszerűen csak tudsz. Tudod, hogy miért lépett be az életedbe és azt is, mi fog történni és miért találkoztatok. Néha utálod az egészet, mert van benned egy belső kényszer, hogy kinyilatkoztasd az igazságod, de aztán szépen lassan rájössz, hogy semmi értelme. Mert az igazságnak és a belső bölcsességednek össze kell kapcsolódnia - és meg kell tanulnod épp csak annyit elmondani, amennyit befogadni képes a másik - vagy egyáltalán semmit sem mondani, hanem meghagyni a szabadságát és meghagyni annak a lehetőségét, hogy ő is emlékezzen.
Mert a másiknak is oda kell érnie. Hiába emlékszel, hiába tudod, ha ő nem tudja és nem érzi. El kell jutnia odáig, hogy megérezze.

Meg kell tanulnod, hogy hiába érted a miérteket, ne keress folyton spirituális magyarázatokat mindenre. Vonatkoztass el az emlékektől és élj.

Láttátok a Fogadom című filmet? Paige, a feleség agysérülést szenved, memóriazavara lesz és éppen csak a férjére, Leo-ra nem emlékszik (az utolsó öt évre - amely a legboldogabb volt az életében), minden másra igen. Leo hiába bizonygatja, hogy szerették egymást, hogy csodálatos kapcsolatban éltek és próbálja visszahelyezni őt a régi életükbe és bebizonyítani neki újra... Paige mégsem emlékszik. Hazaköltözik a szüleihez és a régi vőlegényére vágyik (mert az utolsó emléke szerint boldogok voltak együtt). Aztán elválnak. És Leo rájön, hogy nem tehet semmit. El kell engednie azt, akit a legjobban szeret, mert az érveivel és a saját emlékeivel semmire sem megy. A szeretetet nem lehet kierőszakolni.
És Paige végül visszatér hozzá. Saját magától. Nem emlékszik, de az életének eseményei, a tapasztalásai által mégis megszületik benne az érzés. Újra.

Engedd el.  

Mindegy, hogy hatással van az életedre - hagyd, hogy élje a magáét, hogy tapasztaljon, hogy szenvedjen vagy hogy boldog legyen egyedül. Te is éld a magadét és legyél benne boldog. Aztán majd alakul, ahogy alakul, de nem a jövő a lényeg, hanem az adott pillanat. A tapasztalás. Ezektől emlékszünk majd újra és a tetteink és döntéseink által jutunk el oda, ahol lennünk kell.

Fogadd el azt is, hogy az emberek abban a pillanatban hozzák meg életük döntéseit, amikor készen vannak rá - egy perccel sem előbb - és Te hiába tudod jobban, nem tudsz nekik segíteni. Mert ez az ő életük. Oda kell érniük, maguknak kell fellebbenteni a fátylat - mert a megfelelő pillanatban mindenki előtt felsejlik a bizonyosság.