fotók: Pinterest
Ahogy beköszöntött az ősz, mintha a teremtő energiák is pihenni tértek volna. Lehet, hogy olyan érzésed van, hogy most semmi sem sikerül vagy látszólag visszakerültél ugyanoda, ahol már évekkel ezelőtt is voltál. Ugyanolyan helyzetben toporogsz, amiről már azt gondoltad, régen túlléptél rajta és amiről azt gondoltad, már tudod.
Igen, néha ugyanaz történik - az Élet ismétli önmagát. Mert kíváncsi arra, megtanultad-e a leckét. Feljebb tudsz-e lépni az égi ranglétrán, VALÓBAN el tudod-e engedni az anyagi gondokat, a munkát, amely nem szolgál Téged, tudod-e élvezni az egyedüllétet, el tudod-e fogadni, hogy (látszólag) rosszabb körülmények közé kerültél újra.
Bezárult egy kör. És most elindulhatsz egy új spirálon felfelé. De csak akkor, ha már nincsen Benned félelem. Mersz-e bízni? Önmagadban, az Angyalokban, az Univerzum Szeretetében és abban, hogy minden okkal és érted történik? Azért, hogy Neked jó legyen. Most kinyílhat az Aranykapu. Ott állsz előtte, csak még nem látod. Sötét van, minden ködbe burkolózik és Te csak tapogatózol. Olyan vagy, mint egy kicsi csíra a föld alatt, aki már előbújt a magból, de még nem fúrta át magát a talajon, még nem látja a Fényt. Pedig a Fény ott van, hívogatja a magocskát, de ő még fél. Nem ismeri az új helyzetet, nincs rá mintája. De már nem maradhat mag, mert más a Világ Rendje. Gyönyörű növénnyé kell fejlődnie, virágoznia, teremnie.
És Te már nem fordulhatsz vissza. Le kell nyomnod a kilincset, hogy beléphess az ismeretlen csodák birodalmába - vagy át kell fúrnod a talajt, még ha közben gilisztákkal találkozol és tele lesz földdel a szemed és a szád. Mert egy csodálatos, bőséges, harmonikus időszak következik az életedben - minden látszólagos rossz, ami most történik Veled, csak ezt készíti elő. Ha Kiállod a próbát, azon a szinten zúdulnak öledbe az áldások, ahol most a legrosszabbul érzed magad. Magasabb szintre léphetsz és minden a Tiéd lesz, amit csak el mersz képzelni. A magocska létből csodás virággá válhatsz.
És mi az, amit tehetsz?
Ahelyett, hogy azon pörögnél, hogy mi lesz holnap, mit eszel, miből adod fel a csekkjeidet, egyedül fogsz-e megöregedni, hol fogsz élni, lesz-e nyugdíjad, stb. - na ezek helyett inkább gondolkodj el azon, hogy el tudod-e fogadni azt, amit most látszólag elvett tőled (vagy nem ad meg) az Élet:
- az anyagi bőséget
- a harmonikus, boldog párkapcsolatot
- a munkádat
- az egészségedet
- vagy bármi mást.
Mert mindig mi vagyunk a legnagyobb akadály. Azt hisszük, már mindent tudunk, és egy alacsonyabb szinten (magocskaként) képesek is vagyunk működtetni az életünket. Aztán kiderül, hogy még mindig van bennünk egy aprócska gát, ami megakadályoz abban, hogy teljes mértékben el tudjuk fogadni a jót. Mert nincs rá mintánk. Csak félelmeink vannak, amelye visszahúznak.
Ülj le egy üres papírral és írd le: "Hol van ennek és ennek a problémámnak a gyökere? Fogalmazd meg pontosan a kérdést. Aztán ürülj ki és engedd meg, hogy felbukkanjanak Benned a válaszok. Írj le mindent, aztán égesd el a papírt. Majd bocsáss meg magadnak mindenért és végül fordítsd át: mire tanítottak? Miért szolgáltak Téged? Mert most, hogy tudod, már nincs is rájuk szükséged. Merd őket elengedni, merj bízni, elfogadni a jót és hinni abban, hogy az Univerzum nem bántani akar Téged, hanem a lehető legjobbat akarja Neked. Mert megérdemled.
Üdvözlet a Fényben, a Csodák Birodalmában, az Aranykapun túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése