Ez az utolsó írásom itt, aztán bezárom az Égig érő fát. Formálódik bennem valami új - vagyis inkább én formálódom. Elengedtem minden kapaszkodót, minden hamis biztonságot. Magocska vagyok, aki kibújt a földből. Már nem védi a burok, nem melegíti a föld és nem tudja befészkelni magát sehová.
Mert nem maradhatunk magocskák, ki kell bújni a földből, növekedni, virágozni kell és gyümölcsöket teremni.
Van, amikor biztosan tudom, Ki Vagyok Valójában és merre van az utam és van, amikor elborít a kétség és minden homályba vész. És amikor a legnagyobb bennem a sötétség és félelemmel telve behunyom a szemem, akkor kiderül, hogy a magocskán és kapaszkodókon túli életben is van biztonság. Mert a biztonság nem földi rendszerekben, illúziókban és kapcsolatokban van. Nem nyújthat biztonságot senki, akármennyire szeret is minket. A biztonság bennem van. Amikor önmagamban nyugszom, akkor meghallom a Lelkem hangját. Ő mindig megmutatja az Igaz Utat. Mindig, minden pillanatban velem van. Átölel és körbevesz - ahogyan az angyalok is. Minden léptünket féltve vigyázzák és szeretnek. Akkor is, ha azt hisszük, nem vagyunk méltóak rá. Az egész Univerzum ringat az ölében.
Behunyom a szemem, körbeölelnek az angyalok és én csak vagyok ebben a lebegő Mindenség-érzésben. Tudom, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Tudom, hogy csupa jó dolog vár rám - meg azt is, hogy mindig a hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka. Az angyalok ringatnak, én mantrázom, hogy: "Én vagyok a Fény..."
Mert tényleg így van. Én vagyok a Fény. És Te vagy a Fény. Engedd, hogy ringassanak az angyalok. Engedd, hogy kitisztítsanak belőled mindent, amit már elengedhetsz, mindent, ami már csak akadályoz abban, hogy gyönyörű, buja, virágzó növénnyé fejlődj. Higgy abban, hogy minden jó lesz, mert így van. Most az útvesztők, labirintusok, tévutak és kanyarok után (amelyekre szükséged volt, persze...) igazán önmagadra találhatsz.
Merj újjászületni, ráébredni az erődre és élni azt, Aki Valójában Vagy.
Engedd, hogy folyjanak a könnyeid, engedd meg, hogy fájjon, engedd meg magadnak a kétségeket, de mindig, a legnagyobb sötétségben is lebegjen a szemed előtt, hogy Te magad vagy a Fény.
A fotót egy nagyon kedves barátnőm, Sarudi Detti készítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése