Az Univerzumnak van néhány alapvető törvénye, amelyek egyszerűen csak vannak. Nem lehet rajtuk változtatni és nem lehet őket kikerülni. Az egyik ilyen törvény az, hogy
ha valamire vágysz, akkor minél inkább ráfeszülsz a vágyadra, minél görcsösebben
akarod, annál távolabb kerül tőled. Ellenben ha eltávolodsz tőle, az elkezd
közelíteni hozzád. Na persze tudom, ez annyira elcsépelt, már ezerszer leírták
előttem... És hiába tűnik egyszerűnek, megvalósítani mégis szörnyen nehéz... Nem
tudunk elvonatkoztatni a vágyunktól, ott élünk benne, mindig minden pillanatban szem
előtt tartjuk - és nem értjük, miért nem sikerül megvalósítanunk azt, amit
szeretnénk...
Nekem sem ment sokáig. Értettem én, hogy távolodjak el, meg foglalkozzam
mással, de képtelen voltam arra, hogy megvalósítsam. Mert én EZT AKAROM! De
az, hogy nem ment, az, hogy nem működött így, az, hogy újra és újra anyagi
mélypontra kerültem és szenvedtem különböző férfiak miatt, akikbe belehelyeztem
a vágyaimat és akik mellett – ma már tudom – sosem lehettem volna boldog, mert
nem volt meg bennem a harmónia és a boldogság, tőlük pedig hiába vártam – az így volt
jó. Abban az életszakaszban nem voltam másra képes. Ezt is meg kellett
tapasztalnom ahhoz, hogy tudjam, honnan hová tartok.
Aztán egyszer csak jött egy megvilágosító pillanat. Amikor rájöttem arra, hogy a
tanulnivalók előttem vannak. Hiába vágyom másra és hiába tolom bele az energiát,
egyrészt az sem halad előre, másrészt pedig az Élet elmegy mellettem, így aztán életem hátralévő részében vágyhatok arra, ami mindig ott volt előttem, ám én elszalasztottam... és az elszalasztott pillanat sohasem tér vissza.
Tehát semmi mást nem kell tennem, mint azokkal a dolgokkal
foglalkoznom, amelyek körülöttem vannak. Minden, amit meg kell tanulnom, ott van
előttem, semmi más nem vesz körül... Így hát kihozom a legtöbbet abból, ami az
életemben van. Ha például gyógyítok, akkor ott vagyok jelen. Élvezem a békét, a harmóniát és figyelem, mi történik. Bennem és Benned. Időnként rád pillantok és azt látom, hogy
gyönyörű vagy. Eltűnnek a felhők az arcodról, minden ráncod kisimul, néha még
mosolyogsz is. Tudom, hogy egy másik szférában jársz – egy olyan világban, ahol
körülvesznek az angyalok, szeretettel átölelnek és meggyógyítják a Lelked. Arra
az egy órára Te magad is angyallá válsz – legalábbis én annak látlak... Hálát
adok minden alkalommal, hogy a részese lehetek ennek a Csodának. És ma már
tudom: azt, hogy ezt megláthattam, csak az alázat hozhatta el.
Csak akkor tudok bármit is megteremteni az életemben, ha egyrészt nem arra
fordítom a figyelmem, amit szeretnék megteremteni, hanem azokra a dolgokra és emberekre, amelyek már itt és most az életem részei; másrészt ha minden, amit
teszek, azt a legnagyobb szeretettel, odafordulással és alázattal teszem. Nem
azért, mert pénzt kapok érte. Nem azért, mert bármit is elvárok érte.
Sokáig azt hittem, hogy az életemben az adás és elfogadás egyensúlya azért borult fel, mert bár adni tudok, de elfogadni nem. És az elfogadást kell erősítenem. Aztán rá kellett döbbennem arra, hogy igazán adni sem tudok. Minden itt kezdődik. Csak azt kapom vissza, amit kiárasztok a világba. Mindenemet odaadtam, de mindig volt mögötte valamiféle mártíromság és rosszul esett, ha nem viszonozták, amit adtam. Ám ma már tudom, hogy ha az ember igazán, tiszta szívvel, önzetlenül ad és minden szeretete ott van az adásban – akkor ez meghozza az egyensúlyt is. Ugyanis abban a pillanatban, amikor képessé válok arra, hogy ezt megvalósítsam, akkor azok a dolgok, amiket szeretnék, amikre vágytam (bár nem pont ugyanabban a formában, ahogyan én gondoltam, vagy számítottam rá, de éppen abban a formában, amire a leginkább szükségem van), elkezdenek beáramlani az életembe. Mert ha teljes odaadással, mindent átölelő szeretettel fordulok a jelen pillanat és életem minden szereplője felé, az kiéget belőlem minden fájdalmat, megnyitja a szívem és az isteni energiákat nem csak adni, hanem befogadni is képessé válok. Semmi mást nem kell tennem, mint életem minden percében őszinte szeretettel tovább adni azt, ami bennem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése