Egy új kezdet

Régóta érzem, hogy írnom kell. Pár éve el is kezdtem egy könyvet, aztán úgy gondoltam, úgysem érdekelne senkit és kitöröltem az egészet. Szóval írni... jó, jó, de mégis mit írjak? Aztán ma reggel arra ébredtem, hogy itt van ez a blog. Ugyanis minden, amit meg kell tanulnunk és amivel dolgunk van az életben, az ott van az orrunk előtt - csak néha nem vesszük észre. Másfelé fordulunk, valami nagyobbat, szebbet, magasztosabbat szeretnénk (szép nagy gyógyközpontot, sőt, egy egész birtokot kecskékkel, hortenziákkal, meg úszómedencével, ja és persze egy férjjel, meg néhány újabb gyerekkel - amivel semmi gond, hiszen minden vágy, ami megszületik bennünk, valószínűleg a miénk, csak még nem most). Az éppen aktuális tanulnivaló mindig ott van előttünk - csak ki kell nyitni a szemünket és figyelni arra, hogy ne menjen el mellettünk az élet.

Egy nagyon kedves tanítványom mesélte, hogy egyik nap kiült az erkélyre és nézte a csillagokat. És egyszer csak észrevette, hogy azok pulzálnak, vibrálnak, ragyognak. " - Ezek mindig itt voltak és vajon mindig vibráltak? - kérdezte. Valószínűleg igen, hiszen a csillagok mégiscsak állandóbbak, mint mi:-) Akkor lehet, hogy én nem voltam itt? Hát ennyi. Meg kell érkezni. (És Évikém, köszi a tanítást:-))

Szóval a blog...Kicsit elhanyagoltam, ez igaz. De most megérkeztem. Leporoltam, újragondoltam, átalakítottam, bár ez még nem a végleges ruhája, de ez a letisztultabb forma már közelebb áll hozzám, mint az előző.
Úgy érzem, új korszak kezdődik az életemben. Még nem tudom, mi jön, de nem is ez a lényeg. Én csak teszem a dolgom és sodródom. 
És úgy döntöttem, ezentúl leírom azt, ami éppen aktuálisan bennem van. Végül is ez egy blog, erre való. Annyi érzés és gondolat kavarog bennem, szeretném Veled megosztani.  Remélem, tudok adni Neked valamit, egy mondatot, egy üzenetet, ami ott motoszkált benned, de nem tudtad megfogalmazni, mi az... vagy meg is fogalmaztad és egyszerűen csak örülsz neki, hogy Minden EGY és bennem ugyanaz van mint ami Benned. És kérlek,ha van kedved, Te is oszd meg velem a gondolataidat, az érzéseidet, esetleg azt, milyen tapasztalásaid, megéléseid vannak éppen MOST. Kapcsolódjunk össze és menjünk együtt tovább.

 

A sok évvel ezelőtt kezdődött útkeresésemről egy (de lehet, hogy több) könyvet is meg tudnék tölteni. Többször voltam nagyon mélyen és főnixként is szárnyaltam. Óriási terveket dédelgettem, sokszor csalódtam, sokat szenvedtem. Mégsem sajnálok egyetlen percet sem, mert a szenvedésnek is megvan a maga értelme – hiszen az ember a szenvedések által jut el az isteni harmóniához. Azt hittem, sokat vár tőlem az Élet. Azt hittem, nem tudok megfelelni a rám kiszabott Sorsnak, nem akartam cipelni a keresztemet, nem értettem a szenvedéseimet, nem láttam az összefüggéseket, nem tudtam, mit kellene másként csinálnom.

Aztán az utóbbi időben letisztult bennem minden. Valahogy a helyemre kerültem – mint egy puzzle utolsó darabja. Nem történt semmi különös. Csak elfogadtam azt, ami van. Önmagamat és a világomat. Belehelyezkedtem a jelenbe és minden pillanatot megélek a maga teljességében. Nem címkézem fel, nem értékelem, nem ítélem meg, csak megtapasztalom. Megélem. Aztán megyek tovább. Nem ragadok bele a múltba és nem gondolkodom a jövőn. Egyszerűen csak teszem a dolgom. És abban a percben, amikor már nem akarok semmit, hirtelen belém árad az Univerzum. Fantasztikus emberek, különleges élethelyzetek és csodálatos gyógyulások vesznek körül.

Minden nap hálát adok azokért az emberekért, akik az életemben vannak. Köszönöm Neked is, hogy találkoztunk. Köszönöm, hogy megmutathatom Neked a világom és köszönöm, hogy Te is tanítasz nekem valamit. 

A Reiki az én Utam és szeretném megosztani Veled, ha úgy érzed, a Tiéd is. Nem tudom megmondani, Téged hová vezet – mert a cél egyébként is maga az Út. Nekem megváltoztatta az életem. Átformált. Segített abban, hogy megtaláljam a békét és a harmóniát, hogy kinyíljak és hogy merjek hinni Önmagamban. Elvezetett a Lelkemhez. A Reiki és az Angyalok mellettem állnak és a segítségemre vannak abban, hogy megtaláljam, felfedezzem és megéljem azt, Aki Valójában Vagyok. És most, hogy az “Itt és Most”-ban élek, elkezdtem meghallani a lelkem. A lelkem szeretné kifejezni magát. Énekelni, táncolni és festeni szeretne. És az utóbbi időben lelkesen főz. Minden tevékenység, amelyben meg tudod élni a kreativitásod, amelyben bele tudsz helyezkedni a pillanatba és az alkotás örömére figyelsz csak – közelebb visz önmagadhoz.

Ez az Út nagyon messzire vezet, még én sem tudom, hová. De ma már élvezem minden percét. Ha van kedved, mehetünk együtt.

Szeretettel,

Barbi