Hála a szőnyegszövőknek

Nem győzök elég hálás lenni azoknak, akik szövik odaát a szálakat is és csodálom azt a hatalmas Erőt, ami életeken át újra összesodor minket és nem hagyja, hogy letérjünk az Útról, hogy ne találkozzunk össze, hogy ne teljesítsük be azt, amit vállaltunk egy-egy életre... mert ha nem így lenne, az Univerzum nem haladna előre. Így éppen mindig az történik, aminek történnie kell és el kell fogadni, hogy mi csak kis marionett-bábuk vagyunk (vagy ha úgy jobban tetszik, kis istenek, akik hiába akarnak Isten akaratával szembe menni, mivel Isten és isten EGY, így csak egy akarat létezik... nem lehet mást akarni és másfelé menni...). Egy nagy terv része vagyunk és semmi más dolgunk nincs, mit tenni a dolgunk. Azokkal, akik itt vannak körülöttünk, mert a tanulnivalóink egymásban vannak. És azáltal, hogy tesszük a dolgunk és kihozzuk önmagunkból, meg egymásból a legjobbat, emelkedünk mi magunk, meg a nagy Egész is.